Az emlékezésnek nagy hagyománya van a zsidó vallásokban, minden ünnep egy emlékezés, és ez nem véletlen – mondta beszédében Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetője, az óbudai zsinagóga rabbija. Az emlékezésnek – függetlenül attól, hogy örömteli vagy szomorú, mindig van gyakorlati tanulsága. Ahhoz azonban, hogy tudjunk emlékezni, lennie kell azoknak is, akik ezt meghallják, és kérdéseket fogalmaznak meg. Annak a nemzetnek, mely nem törődik a jövőjét alakító kérdésekkel, annak a múltja is el fog veszni. A zsidó közösség emlékezésének fontos alkotórésze, hogy tagjai érezzék, a jelenben is szükség van rájuk és az ő munkájukra, hogy azt gondolhassák, nem véletlen, hogy családtagjaik túlélték a holokauszt borzalmát. A nagy sikert arató Saul fia című film történetére utalva úgy fogalmazott, ki kell lépni az áldozat szerepből, és megtalálni a feladatunkat, a küldetést.
„Aki egy embert ment meg, egy egész világot ment meg” – idézte a talmudi gondolatot, Bús Balázs polgármester. Felidézte, hogy a Jad Vasem kertjében zöldellő fák, melyek egy-egy, a vészkorszakban segítséget nyújtó ember nevét viselik, ugyanezt hirdetik. Jelezte, hogy bár a holokauszt a magyarságot ért sorstragédia, közös múltunk része, a mai közoktatási tananyag fontos fejezete, mégsem hordoz különösebb tanulságot a felnövő fiatalok számára. A cselekvés szükségességének jeleként említette, hogy a a Pázmány Péter Katolikus Egyetem holokauszt oktatási kurzust indít.
Szólt arról is, hogy becsületes ember számára sok évtizednyi távlatból sem könnyű feldolgozni az akkori kegyetlenséget. Az óbudai események kapcsán hozzátette, hogy látni kell páter Kiss Mihály szalézi szerzetes és a Szent Alajos Házban életeket mentő szaléziak példáját ahhoz, hogy magyarként könnyebben megtarthassuk önbecsülésünket. A tragikus eseményeket múltunk történelmi zsákutcájának nevezve, mely azonban egyfajta lehetőség is, melynek tükrében újrafogalmazhatjuk saját magunk és gyermekeink viszonyát a más meggyőződésű, máshonnan származó, más szokásokat követő, de a velünk sorsközösséget vállalni kész felebarátainkkal.
Az esemény végén a meghívottakat Köves Slomó rabbi a zsinagógába invitálta, ahol a jelenlévők körében a vallásukat gyakorlók elimádkozták a kaddist.
