Május 23-án az óbudai Katinyi mártírok parkjába, a Bécsi út 88. szám alatt álló ház szomszédságában Göncz Árpád íróra, műfordítóra, a XX. századi magyar demokratikus mozgalmak kiemelkedő szereplőjére, az 1990-ben a szabadon választott Országgyűlés első elnökére, a Magyar Köztársaság elnökére emlékeztek az egybegyűltek.
Göncz Árpád emléke mindenkinek mást jelent- kezdte beszédét Bús Balázs polgármester. Vannak, akik számára elsősorban író és műfordító, másoknak ’56-os elítélt, eltökélt ellenzéki, megint másoknak elnök úr. Nekem személy szerint Óbuda díszpolgára, a lokálpatrióta erények megtestesítője volt. Ezen túlmenően egyik legkedvesebb könyvem, a Gyűrűk ura fordítója, így neki köszönhetem fiatal korom egyik legizgalmasabb olvasmányélményét.
Sokan azok közül, akik már hosszú évtizedek óta élnek itt e környéken, egy decens, de barátságos óbudai polgárt ismerhettek meg személyében. Ma tehát egy olyan emberre emlékezhetünk, akit noha komoly kihívások elé állított az élet, mindig képes volt emberségét megtartani.
Göncz Árpád, ha nem is volt a legtöbb itteni kortársának közeli ismerőse, de lehetett volna. Díszpolgárunk emléktáblája ennek a Bécsi úti épületnek a falán legyen elnök úr emberközeliségnek a mementója! – zárta szavait a kerület vezetője.
Rainer M. János történész, az ’56-os intézet vezetője felidézte, hogy Göncz Árpádot 59 éve ezen a helyen 
tartóztatták le; a „népköztársaság államrendje elleni szervezkedés kezdeményezésével és vezetésével” vádolták, amelynek büntetése halál vagy életfogytiglan börtön volt.
Gulyás András, a Göncz Árpád Alapítvány kuratóriumi elnöke arról beszélt, hogy a néhai államfő életének legfontosabb eseményei kötődnek a Bécsi úti házhoz: ott kezdték közös életüket feleségével, ott születtek gyermekeik, ott tartóztatták le 1957. május 23-án, a szabadulása után ott kezdett új életet, lett fordító, tanár, Nagy Imre újratemetésének szónoka és oda ment haza, amikor megválasztották köztársasági elnöknek.
