Arról, hogy a mai Óbuda egykori területén működő intézmények közül melyiket alapította valóban I. István, nincsenek kimerítő írott forrásaink, azaz pontos adataink. Így nem tudhatjuk, hogy például a Szent Péter apostolnak szentelt prépostság templomát vagy a Fehéregyháza néven ismert pálos kolostor alapítását szent királyunk kezdeményezte-e, vagy a történelmi legendák tulajdonítják-e neki.
Amit azonban biztosan tudunk, hogy Óbuda a Szent István által szerveződő egységes ország egyik állami és egyházi központja volt. Pontosabban Buda, ugyanis egészen 1260 körülig így hívták korabeli településünket, az Óbuda név egyértelműen a tatárjárás után tűnik fel először.
István ennek az állammá szervezett országnak az élére Imre fiát szánta, számára összegyűjtve egy jó király teendőit, köztük a következőket:
„Óvakodj bírónak lenni, ám örülj királynak lenni s neveztetni. A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak. Ha pedig egyszer olyasvalami kerül eléd, amelyben ítéletet hozni méltóságoddal összefér, türelemmel, irgalommal, esküdözés nélkül ítélkezz, így lesz majd koronád dicséretes és ékes.”
Szent István királyunk személyes tragédiája, hogy valamennyi gyermekét – köztük az utódjának remélt Szent Imre herceget – el kellett temetnie, országát naggyá, európai állammá tette, de szülőként a legnagyobb veszteséget kellett elszenvednie.
