Budapest, III. kerület, Óbuda-Békásmegyer hivatalos honlapja

Ez a küzdelem a tényekért, a vélemény szabadságáért folyik – Interjú Lakner Zoltánnal a Jelen című lap főszerkesztőjével

2020. október 16., 09:20

Nekünk azokkal az olvasókkal van dolgunk, akiket nem vezetni kell, hanem akik szeretnének gondolkodni és impulzusokat keresnek, ahhoz, hogy önállóan véleményt tudjanak alkotni az ország történéseiről – mondja Lakner Zoltán, a tavasszal indult Jelen című hetilap főszerkesztője. A politikai elemzőként is ismert lapszerkesztőt az első hónapok tapasztalatairól, olvasóközönségről és a magyar sajtóviszonyokról kérdeztük.

Május végén jelent meg először a Jelen és a nyári történések is megmutatták, hogy minden eddiginél nehezebb ma Magyarországon a kormánytól függetlenül újságot csinálni. Hogyan látod a magyar nyilvánosság helyzetét?

Világosan látható a bezáruló tér tendenciája, hiszen tíz éve szűkülnek a szabad megszólalás lehetőségei. Eddig az orbáni rendszernek fontos volt, hogy mutatóban maradjanak szabad, kormánykritikus médiafelületek. Ezekről ugyanis el lehetett mondani a sajtószabadságot firtatóknak, hogy nincs itt semmi látnivaló, kérem. Azonban úgy látom, hogy nincs ebben megállás, a fojtogatás egyre hatékonyabbá és hatásosabbá válik.

Fokozódott is volna a sajtóra nehezedő nyomás az elmúlt hónapokban?

Igen, én összefüggést látok a kibontakozó gazdasági válság és a szabad médiumok – gondolok itt Index és a Klubrádió körüli történésekre – elleni újabb támadások között. Minél mélyebben és hosszabban érint minket ez a visszaesés, a rezsimnek annál fontosabb lesz, hogy minél kevesebb helyen lehessen elemezni azt, ami valójában történik az országban. Azt is láthattuk, hogy akik hisznek abban, hogy egy átállított újságnál is lehet tovább szabadon dolgozni, vagy akik egyenesen kollaborálnak – azok végeredményben ugyanazt kapják jutalmul, mint a lázadók büntetésül. Az ellenállásból legalább kisülhet valami, ami változást hozhat. Mi is megéltük ezt tavaly Tóth Ákossal és Krajczár Gyulával hármasban: mentegethettük volna még magunkat, maradhattunk volna még a 168 óránál, azonban azt mondtuk, mi nem erre szerződtünk és felálltunk.

Ilyen körülmények között is jó ötletnek tűnt 2020-ban elindítani új hetilapként a Jelent?

Tény, hogy jól beleválasztottunk az időzítésbe azzal, amibe belefogtunk. Nem kell hosszú elemzés ahhoz, hogy lássuk, ma nem ideálisak a feltételek egy újság beindításához. Büszkék vagyunk arra, hogy van itt most tizenöt ember, aki tényleg csinálhatna mást, élhetne nyugodtabban, de egy belső elhatározás, egy belsőégésű sztori vezetett el egészen idáig. Évekig tartott a régi helyen a közös munka, és amikor erre már nem volt tovább lehetőség, akkor meg akartuk tapasztalni, mire jutunk úgy, ha nincs felettünk-mögöttünk senki – kiderült, elképesztően felemelő érzés „csak” az olvasóknak és a saját elvárásaink megfelelni.

Az előbbi párhuzamot folytatva a lázadók készítik a Jelent? Mert egyébként, ha kézbe vesszük a lapot, akkor nem egy mozgalmi hevületű ellenzéki lapot olvasunk.

Aki most ezen a pályán mozog, vállalja azt, hogy – ha akarja, ha nem – egy küzdelem részese lesz. De nem pártpolitikai csatározásról van szó, hanem a tényekért, az elemzés lehetőségéért és a vélemény szabadságért folytatott küzdelemről. Itt nem zászlókat kell lobogtatni, hanem kitartóan dolgozni. Valóban, értékrendjében mindenképp elkötelezett, de nem mozgalmi hevületű újság a Jelen, amely vitafórum, a normális közbeszéd terepe szeretne lenni.

Milyen anyagi háttérrel vágtatok bele a lapindításba?

A három alapító élete munkája, pénze van ebben, így arra nem volt több száz millió forintunk, hogy egy hírgyárat összehozzunk. Amellett, hogy ebben a műfajban szoktunk össze, ezért is adta magát a hetilapos formátum. És egy ideje zajlik az a tudatosodási folyamat is, hogy a híreket, a véleményeket, az oknyomozásokat kemény munkával kell előállítania valakinek, nemcsak úgy lehívjuk őket egy felhőből. Ez bizony finanszírozást is igényel – és ennek szerintünk az a legkézenfekvőbb formája, ha cserébe nyújtunk is egy nyomtatott lapot.

Milyen tartalomra számítson az, aki megvásárolja a Jelent?

Hátteret adunk, az éppen aktuális történések összefüggéseit mutatjuk meg, elemezni szeretünk. Elhatároztuk, hogy nem a hírzajba szállunk be, hanem ellenkezőleg – éppen abból szeretnénk azt kiemelni, ami szerintünk fontos.

Kikre számítotok, van-e kifejezett célközönsége a lapnak?

Nekünk azokkal az olvasókkal van dolgunk, akik nem azt igénylik, hogy vezessék őket, hanem akik szeretnének gondolkodni, impulzusokat keresnek, ahhoz, hogy önállóan véleményt tudjanak alkotni az ország, a társadalom állapotáról, történéseiről. Nem célunk a szájukba rágni szólamokat és kész üzeneteket. Talán fura, hogy kiemelem, de tudatosan törekszünk arra, hogy olvasmányos legyen a Jelen, mert azt – a korábbinál biztosan szűkebb, de most is jelenlevő – közönséget keressük, amely igényli a hosszabb, elemző írásokat és nem csak át akar szaladni a napi történéseken. Volt bennünk izgalom az induláskor, hogy el fogunk-e jutni a potenciális érdeklődőkhez, de kijelenthető, hogy vannak olvasóink és haladunk afelé, hogy már eltartsák az előfizetők és a vásárlók a lapot.

Hol találják meg a Jelent azok, akik eddig nem olvasták?

Megtalálhatóak vagyunk a hagyományos lapterjesztésben, valamennyi újságárus-láncban és a nagyáruházakban. Előfizethetnek a lapra a közvetlenül a szerkesztőségnél vagy éppen a postán. Elindult honlapunk is a jelen.media címen, ahol olvashatóak aktuális cikkeink ajánlói és elérhető a lap digitálisan is az előfizetők számára. Szintén az előfizetéssel olvasható, online plusz tartalmunk a Komment szekció, amely gyors háttérelemzést nyújt a napi történésekhez. Bővülnek a videós anyagaink is, és hamarosan podcasttel is jelentkezünk.

Mit ajánlotok azoknak, akik támogatnák a munkátokat?

Akikben van támogatási szándék, azoknak egy olyan konstrukciót dolgoztunk ki, hogy több példányt tudnak előfizetni. A Fogadj örökbe egy települést! címet adtuk neki, mert az előfizető meg tudja jelölni, hogy ezek a támogatói példányok melyik – lehetőleg kis – településre jussanak el. Mi keresünk ott egy civil szervezetet, baráti társaságot, amelynek a nevére érkezik meg a Jelen és ők oldják meg azt, hogy helyben minél több emberhez eljusson az újság. Ez mindenkinek jó, hiszen az adakozó támogatta a jó ügyet, a lap példányszáma nőtt – és az így megtalált közösségbe pedig gyakorlatilag ingyenesen eljut egy szándékunk szerint minőségi és szeriőz lap.