A múzeum „Kassák esti extra” rendezvénysorozata keretében „A magyartanítás reformja a hetvenes években – Kassák a középiskolai tananyagban címmel” hirdette meg a rendezvényt, de ezt megelőzően a Tiszatáj folyóirat szerkesztői mutatták be felolvasással és vetítéssel egybekötött beszélgetésen a folyóirat decemberi számát, amelyet Kassák Lajos munkásságának szenteltek. A szerkesztőséget Annus Gábor, Orcsik Roland és Tóth Ákos képviselte, míg a Tiszatáj vendége Ladik Katalin költő volt.
A program második részében Schafferné Varga Judit szubjektív tárlatvezetésén vehettek részt az érdeklődők a Kassákizmus 2. AZ ÚJ KASSÁK. A ló meghal és a madarak kiröpülnek című kiállításon. A múzeum február 25-éig még nyitva tartó időszaki kiállításán Kassák egyik legismertebb művének története évszámokkal lett jelölve, amely évszámokhoz Schafferné Varga Judit, az Illyés Gyula Gimnázium magyartanára saját családtörténetét és Kassákkal, illetve az irodalommal, valamint annak tanításával kapcsolatos élményeit osztotta meg a látogatókkal. Lényegében egy szubjektív nemzedéki, családi és személyes befogadástörténetet állított párhuzamba a kiállítóteremben látható mű megközelítési lehetőségeivel.
A tárlatvezetést követő kerekasztalbeszélgetésen Fenyő D. György, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola tanára, a Magyartanárok Egyesülete alelnöke, Veres András, az MTA BTK ITI osztályvezetője, valamint Schafferné Varga Judit vettek részt, amelyen igen érdekes részleteket lehetett megismerni a hetvenes évek úgynevezett „tankönyvháborújának” hátteréről.
A hetvenes években az oktatási kormányzat, belátva kompetenciahiányát, a tudomány képviselőihez fordult, s felkérte a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy segítsen az iskolát megreformálni. Ennek részeként 1975 augusztusában az Irodalomtudományi Intézetben heten megalakították a Fiatal Irodalomtörténészek Körét, akik előbb az irodalomoktatás helyzetét igyekeztek felmérni, majd ajánlásokat dolgoztak ki a távlati irodalomoktatás törzsanyagára és tantárgyi szerkezetére.
Mint azt Veres András a beszélgetésen elmondta, bekapcsolódtak az új reformtanterv kialakításába, majd Szegedy-Maszák Mihállyal közösen pályázatokat adtak be az új gimnáziumi irodalomtankönyvek megírására. 1976 végén megnyerték a II. osztályos, egy évvel később a III. osztályos tankönyv pályázatát, majd utóbb megbízást kaptak az első osztályos tankönyvre is, amelynek elkészítésébe bevonták a klasszika-filológus Ritoók Zsigmondot, a későbbi kötetek munkálataiba pedig baráti társaságuk tagjait, Szörényi Lászlót, Horváth Ivánt, Bojtár Endrét és Zemplényi Ferencet.
Már az új tanterv is az egyetemi oktatás akkori hatalmasságainak tiltakozását váltotta ki. Ekkor került be a tananyagba először – hosszú idő után vagy egyáltalán – a Biblia, a középkor és a romantika irodalma, Stendhal, Dosztojevszkij, Kafka, Krúdy Gyula, Weöres Sándor, Pilinszky János, a jelentőségének megfelelően Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Kassák Lajos, valamint a kortárs magyar irodalom.
A reformtankönyvek megjelenését tehát heves viták övezték, ugyanakkor az új tankönyvek hatását az is mutatja, hogy a magyar irodalom gimnáziumi oktatását a mai napig nagymértékben meghatározzák, így például Kassák Lajos művei azóta részei az érettségi anyagnak.
Bodzay Zoltán
