Mivel az Óbudai Múzeum nem rendelkezik ásatási jogosultsággal, a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) középkori osztályának szakemberei által 3-4 évtizeddel ezelőtt feltárt emlékeket mutatja be.
Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – idézte Saint-Exupéry legismertebb regényének klasszikussá vált szavait Bús Balázs polgármester, hozzátéve, hogy e mondat az archeológia tárgykörében is épp oly érvényes, mint az eredeti kontextusban. Óbuda épített örökségének csak egy töredéke látható, nagyobb részéről, a földbe temetett Hadrianus-palotáról, illetve a Fő tér, Szentlélek tér és Péter-Pál templom területén az Árpád-kori és a későbbi századok templomairól, várfalairól keveset tudunk. A XIII. században itt álló monumentális Péter bazilika formájának elképzeléséhez a székesfehérvári bazilika romkertje adhat támpontot, a korban hozzámérhető és ma is álló Bélapátfalvai ciszterci kolostor román stílusú temploma pedig a kor szimbolikájának jelentőségéről, a latin keresztet formáló alaprajz egyháztörténeti üzenetéről. Köszöntőjében Bús Balázs elmondta, hogy az Árpád kori bazilika helyén Piast Erzsébet saját és szülei lelki üdvére építtette az itt található Szűz Mária háromhajós templomot. Az épületben kapott helyet egyebek mellett az a szobrokkal díszített házioltár, amely ma a New York-i Metropolitan Múzeumban látható.
Ki ismeri Péter király egykori kegyencét, Budát, aki ezen a helyen építette fel a Buda várát, és persze magát Péter királyt, aki megteremtette a budai prépostságot? – tette fel a kérdést Búzás Gergely a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeum igazgatója.
Azt monda, a prépostság az ország második templomával rendelkezett, melynek építése egy évszázadig tartott. II. Géza uralkodásától számított száz évig álltak falai, majd a tatárjárás idején súlyosan megsérült, de romjai még Mátyás király időszakában is láthatóak voltak.
Bertalan Vilmosné kutatásainak köszönhető, hogy a XVIII, században föld alá került középkori Óbuda, köztük az Erzsébet királyné által alapított prépostsági Szűz Mária templom emléke fennmaradhatott. A régészeti teljesítményét méltatva Búzás Gergely jelezte, az egykori falak, falmaradványok és falcsonkok kövenkénti rekonstruálásához egész életének munkája kellett. A Mária templom mellékszentélyének és a sekrestye falcsonkjainak megmaradt támpillérei önmagukban nem sokat mondanak azoknak sem, akik bejuthatnak a pincébe; a hozzávetőleges ismeretek megszerzéséhez szükséges az a hatalmas, kiegészítő tudásanyag, amit a kutató régészek felhalmoztak.
Mivel az egykori kövekből, mint a kor apró mozaikdarabkáiból nagyon kevés áll rendelkezésre, a kedden megnyitott kiállítás virtuálisan, rajzokkal, modellekkel, térképekkel érzékelteti Óbuda középkori épületeinek monumentalitását.
Fotók: Benkő Vivien Cher
