Nagyperkátán, 1913. szeptember másodikán látta meg a napvilágot Siba László, aki századik születésnapját Csillaghegyen, családja körében ünnepli. Szülei földműveléssel, állattartással foglalkozó magángazdák voltak. A hét testvér között negyedik volt a sorban, mára testvérei közül egyedül ő él.
Siba László kilenc osztályt végzett, tanulmányait a háború szakította félbe. Nyolc évig volt katona, a fronton is szolgált kiképző osztag vezetőjeként.
Feleségével, Szabó Erzsébettel véletlenül ismerkedett meg Kálózon, amikor egy katona barátjánál járt látogatóban. 1941-ben kötöttek házasságot, ezt követően családjával és nővérével a Kulcs nevű településre költöztek, ahol egy tanyát gondoztak.
1942-ben ismét bevonult katonának. A világháborút követően az akkori Vámőrséghez került, a család ekkor Csillaghegyre költözött. Házasságukból 2 gyermekük született: Mária 1944-ben, László 1946-ban.
Siba László 1956-ban börtönbe került, több mint 2 évet raboskodott, először a Markó utcában, majd Pálhalmán, embertelen körülmények között, ártatlanul, elmondása szerint „mert sosem akart politizálni”. Felesége egyedül maradt a gyermekekkel, ez idő alatt nem látogathatták, mindenüket ügyvédre költötték.
Szabadulása után a Mezőgazdasági Gépgyárban kapott munkát, előbb a vasraktárban, segédmunkásként, majd a daraboló műhelyben. Innen ment nyugdíjba 1973-ben. Munkáját mindig elismerték, számtalan alkalommal kapott kitüntetést, különösen büszke arra, hogy a gyárigazgató a kitüntetettek közül egyedül vele fogott kezet. 2000-ben megkapta az 1956-os Vitézi Lovagrend érdemkeresztjét.
Feleségét 1977-ben veszítette el.
Három unokája, egy dédunokája van. Laci bácsi ma fiával és unokájával él, de teljesen önellátó: mos, főz, takarít, gondozza a kertjét.
Siba Lászlót századik születésnapján otthonában a kerület polgármestere, Bús Balázs köszöntötte.
