Az Óbudai Népzenei Iskola a magyarországi népzenetanítás legrégebben működő műhelye. Bár a zeneiskola önálló intézményként 2016-ban ünnepli 25 éves évfordulóját, 40 esztendeje lesz annak, hogy a III. kerületben – az országban elsőként – elindult a magyar népzene intézményes, zeneiskolai tanítása, Béres János furulyaművésznek, zenetanárnak köszönhetően. Az iskolának jelenleg körülbelül 200 növendéke van, akik szinte valamennyi magyar népi hangszert tanulhatják a népi ének, a népi játékok, és a népszokások mellett.
Nagy változást hozott az 1991-es esztendő, melyben – az Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatnak köszönhetően – a már korábban önálló elhelyezést nyert iskola önállóságot kapott. Ezzel a lépéssel Óbuda talán Európában is egyedülállóan, állami népzenei iskolát hozott létre. Az iskola igazgatója 1991 szeptemberétől a tavaly ősszel elhunyt, Kossuth-díjas Kobzos Kiss Tamás volt.
A Magyarság Házában tartott ünnepségen dr. Kövér László az Országgyűlés elnöke kiemelte: „Szavakba öntött anyanyelvünk mellett létezik egy hangokba és dallamokba zárt anyanyelvünk is, amely ősi és ösztönös, magunkban hordozzuk, ezért a külvilág által sokszor csorbítható, elnyomható, de soha el nem pusztítható. Az Óbudai Népzenei Iskola e zenei anyanyelvünknek nagyszerű otthona, ahol évtizedek óta gyerekek ezrei sajátítják el ezt a csodálatos nyelvet.”
Bús Balázs polgármester az ünnepségen az Iskola és a városrész kapcsolatáról beszélt. „Óbuda-Békásmegyer lakóiként természetes, hogy büszkék vagyunk arra, hogy az Óbudai Népzenei Iskola a kerületben működik, hisz rajtuk keresztül kapcsolódhatunk mi is a népzene és a népi kultúra köré fonódó magyarok széles közösségébe. Bátran állíthatom, hogy az évek során városrészünk egyik védjegyévé vált a népzene itteni kimagasló színvonalú oktatása, melynek magvait a Kossuth-díjas Béres János ültette el. Miután többen is nyomdokaiba léptek, kerületünkben mély gyökereket eresztett, s azt kell, mondjam, mára a népzenei művészet megkerülhetetlen képzési központja lett.” – mondta a polgármester. „Óbudai Népzenei Iskola már eddig is sokat tett közös kincsünk a népzene és népdalok megismertetéséért, de mi magunk is támogatjuk e célt. Nem véletlen, hogy néhány éve a legkisebbek körében útjára indítottuk az „Élő népzene a bölcsődében” szolgáltatásunkat, melynek keretében a gyerekek mozgással kísérve népi mondókákat, népdalokat tanulhatnak, táncolhatnak, hangszerekkel ismerkedhetnek. Kobzos Kiss Tamással utolsó találkozásunk alkalmával is arról beszéltünk, hogyan lehetne e kezdeményezést az óvodákra is kiterjeszteni.”
„Természetes igényből fakad, hogy egy intézménynek is megvannak a maga ünnepei. Különösen egy olyan helynek, mint az Óbudai Népzenei Iskola, melyben kezdetektől szoros, családias együttműködés jött létre kollégák, növendékek és szülök közt” – mondja Szerényi Béla, az iskola megbízott igazgatója, aki hozzátette: „Tudjuk, hogy a közösségépítés minden iskolában alapfeladat, de nálunk ez különösen fontos, hiszen zenei anyanyelvünk és a hozzátartozó kultúra nehezen adható át családi kötelék nélkül.”
Az Óbudai Népzenei Iskolában a tanítás módszere a személyes átadáson (a tanárok maguk is a népzene avatott előadói) és eredeti felvételek hallgatásán – elemzésén alapul, megvalósítva Bartók intelmeit: “a parasztzene után vágyódó zenésznek nem szabad azt halott gyűjteményekben múzeumi tárgyként megismernie. A dallam lejegyzésekor éppen az semmisül meg, ami a parasztzenét élményszerűvé teszi a zenész számára”. Ily módon sikerülhet az, amire a korábbi időkben talán nem is gondoltak: a hangszeres és énekelt magyar népzene az új, városi közegben megtalálja helyét, egyén- és közösségformáló szerepet tölt be.
