A rendalapító ereklyéje Magyarországon
Bosco Szent János (1815-1888) kétszázadik születésnapjára készülődve a szalézi rendfőnök, Pascual Chávez Villanueva kezdeményezésére Don Bosco üvegkoporsójának másolata (benne ereklyeként a szent jobb keze) 2014-ig bejárja az egész világot. Világkörüli útja során hazánkba is ellátogatott.
Don Bosco Szalézi Társasága megalapításának 150. jubileumi évét 2009-ben ünnepelték a szaléziak, 2015-ben pedig születésének kétszázadik évfordulójáról fognak megemlékezni. Az ereklye zarándoklata 2009-ben kezdődött, és 2014 januárjában fejeződik be. Ez idő alatt öt kontinens mintegy 130 országában fordul meg.
Tizenöt magyarországi állomás
Bosco Szent János ereklyéje 2013. május 17-től 26-ig volt Magyarországon. A szlovén-magyar határ átlépése után Szombathelyen köszöntötték először, majd Győrbe, Veszprémbe, Székesfehérvárra, Pécsre, Péliföldszentkeresztre, Nyergesújfalura, Dorogra, Budapestre, Balassagyarmatra, Szolnokra, Egerbe, Kazincbarcikára, Nagymarosra, Mogyoródra vitték. Útja során ellátogatott a Nagymarosi Ifjúsági Találkozóra is. Az egyik legmeghatóbb állomása pedig a veszprémi börtön volt, ahová a börtönparancsnok, Németh Éva kérésére hozták el.
Itt mintegy félszáz fogvatartott várta május 18-án. A bentlakók 18 ezer magyarországi fogvatartott nevében rótták le tiszteletüket az ereklye előtt. Ábrahám Béla tartományfőnök maga is meghatódottan szólt a bentlakókhoz, hiszen annak idején Don Bosco is látogatta a börtönöket. Felismerte, hogy a börtönbe került fiatalok nem kaptak segítséget senkitől, ezért tértek rossz útra. Ő mindig adott még egy esélyt mindenkinek, mindig tudott remélni és bízni.
A Szent István-bazilikából Óbudára
Május 21-én 15 órakor gördült be az ereklyét szállító teherautó a Szent István-bazilika előtti térre, ahol Snell György plébános, címzetes apát lelkes fiatalok csoportjával várta. Hat órára zsúfolásig megtelt a bazilika, amikor Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek mutatott be ünnepi szentmisét Bosco Szent János tiszteletére az ereklyéje jelenlétében. A főpásztor, aki a szalézi centenárium fővédnöke arról beszélt, hogy Don Bosco nem csupán rövid nevelő hatást gyakorolt a fiatalokra, hanem gondja volt arra is, hogy az életben megtalálják a helyüket. A személyes emberi szeretet megnyilvánulására is szükségünk van ahhoz, hogy igazán ki tudjunk bontakozni és olyan emberek legyünk, akik majd ezt a szeretetet másoknak is tovább tudjuk adni.
Mint mondta, Bosco Szent János különös szeretettel fordult a kallódó gyerekek és fiatalok felé annak érdekében, hogy eljuttassa hozzájuk Krisztust.
Este fáklyás körmenettel vonultak át a résztvevők köztük Bús Balázs polgármester az óbudai Segítő Szűz Mária-kápolnába, a Bécsi út 175. alatt található szalézi tartományfőnökséghez, ahol 22 órakor fogadták az ereklyét. Az ereklyetartó nyitott platójú, kivilágított teherautóval érkezett Óbudára. A menetben zömmel fiatalok vettek részt, vidékről is sokan jöttek, hogy elkísérjék Don Boscót az óbudai szaléziakhoz, ahol Tran Si Nghi Ferenc plébános atya stílusosan a focipályára vitette az ereklyét, hiszen ez is egy nagyon fontos helyszíne a szalézi nevelésnek. A köszöntő szavak után tűzijáték következett, majd bevonultak a templomba és bensőséges virrasztás vette kezdetét az ereklye mellett.
A másnapot már hat órakor ünnepi szentmisével köszöntötték, amelyet a tartományfőnök mutatott be. Utána mindenki leróhatta tiszteletét az ereklye előtt, a hívek folyamatosan érkeztek, hogy láthassák a rendalapítót. A délelőtt folyamán az óbudai Szent Péter és Pál Szalézi Általános Iskola diákjai látogatták meg Don Boscót. Az ereklye délben hagyta el Óbudát.
A fiatalság Atyja és Mestere
Bosco János 1815. augusztus 16-án született, szegény paraszti családban Torino közelében. János már kicsi korától kezdve pap szeretett volna lenni. Diákként Chieriben összegyűjtötte a városka fiataljait és létrehozta a „Vidámság Társaságát”. Később itt járt szemináriumba is, és 1841 júniusában pappá szentelték. Akkori lelki vezetője, Cafasso atya (Cafasso Szent János) azt tanácsolja neki, hogy tökéletesítse tudását és folytassa tanulmányait az egyházi konvitktusban. Közben Don Bosco maga köré gyűjtötte az első gyermekeket, és megszervezte a vasárnapi oratóriumot. Don Bosco elkezd szállást adni az otthontalan árváknak, szakmára tanítja őket, és arra, hogy szeressék az Urat, együtt énekel, játszik és imádkozik velük. Így fejlődik ki az a híres nevelési módszere, amit „megelőző módszernek” hívunk. Az első gyermekekből lesznek később az első szaléziak. Idővel az első munkatársakból XI. Piusz pápa segítségének köszönhetően létrehoz egy szerzetes társaságot, melynek célja a fiatalok megmentése, küzdve a szegénység minden fajtája ellen. Mottójuk: „Lelkeket adj nekem (Uram), minden mást vegyél el”.
A Segítő Szűz Mária segítségével Mazzarello Szent Máriával megalapította a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményét a leányok nevelésére, a jótevőkből és laikus segítőkből pedig létrehozta a Szalézi Munkatársak Egyesületét.
Don Bosco 72 éves korában, a munkától kimerülve halt meg 1888. január 31-én. Ma a szalézi rend a világ egyik legszámottevőbb férfi szerzetesrendje. II. János Pál pápa Don Boscót halálának századik évfordulóján a „fiatalság Atyjának és Mesterének” nevezte. XI. Piusz pápa 1929. június 2-án boldoggá, 1934. április 1-jén szentté avatta.
A szaléziak Magyarországon
A szaléziak ma a katolikus egyház egyik legnépesebb szerzetesrendje. Magyarországon 1913-ban telepedtek le. Az akkori prímás a Komárom-Esztergom megyében található Péliföldszentkereszt zarándokhelyet jelölte ki számukra. 1929-ben a magyar vizitatória önálló tartománnyá alakult Szent István király védnöksége alatt, és minden nehézség ellenére rohamosan fejlődött. Az államosításkor 16 rendházukban több mint 200 magyar szalézi szerzetes működött. Ma a magyar szerzetesek mellett indiai, vietnami és lengyel misszionáriusok is dolgoznak. Jelenleg 35 szalézi szerzetes van Magyarországon 8 szalézi rendházban. A tartomány központja Óbudán található, a tartományfőnök a 2012-ben kinevezett Ábrahám Béla. A Don Bosco ereklyét kísérő menetben Bús Balázs polgármester is részt vett.
