A himnusz hangjainak elhangzása után Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija szólt elsőként az egybegyűltekhez. Elie Wiesel magyar származású amerikai zsidó író, holokauszt túlélő egy borzalmas lágerbeli emlékét felidézve feltette a kérdést, hol voltunk mi, emberek, amikor a vészkorszak eseményei történtek? Elkerülhetetlen a történtek kapcsán a valós önvizsgálat – tette hozzá. Ez a feltétele a békésebb együttélésnek. Méltatva az évről évre egyre szélesebb közönség előtt megtartott megemlékezést jelezte, hogy az elhurcolás döntően származási kérdés volt, ezért javasolta, hogy a jövőben ezzel egészüljön ki a megemlékezésre szólító felhívás.
A szélső jobboldali és szélső baloldali ideológia csupán színében más, lényegét tekintve egy tőről fakad. Érdemi párbeszéd csak ezen gondolatok kirekesztése után indulhat – mondta megemlékező beszédében Bús Balázs polgármester. Úgy folytatta: Volt idő megtapasztalni és megtanulni, hogy a voluntarista küldetéstudat nyomában mindig csak fájdalom és szenvedés jár. Arra is felhívta azonban a figyelmet, hogy a második világháború rémségei közt, a legkilátástalanabb helyzetekben is meghúzódott a háttérben a becsület és az emberiesség. Felelősségünk abban áll – mondta, hogy a sebeket gyógyító, higgadt párbeszéddel és kellő empátiával elősegítsük a megértést, és gátat szabjunk a ferdítések és féligazságok térnyerésének. Óbuda mindig befogadó település volt és az is marad. Azt üzenjük a testi erő kultuszát és a kollektív megbélyegzést hirdető szélsőségeseknek, hogy a náci gondolatot képviselőknek semmi keresnivalójuk errefelé.
A rendezvény zárásaként a jelenlévők elénekelték a Szózatot, majd elhelyezték az tábla előtt az emlékezés kavicsait és virágait.
