A magyar és óbudai zsenik öröksége ma is kötelez
Magyarország mindig akkor volt igazán erős, amikor tudásba, kreativitásba és szellemi teljesítménybe invesztált. A világ modern fejlődésének számos alapja magyar elmékhez kötődik. A dinamóelv, a holográfia, a számítógépek működési alapjai vagy éppen a transzformátor mind olyan találmányok és tudományos eredmények, amelyek nélkül ma egészen másképp nézne ki a világ. Jedlik Ányos, Gábor Dénes vagy Neumann János neve nemcsak magyar büszkeség, hanem egyetemes tudománytörténet.
Óbuda a feltalálók terén is jól áll. Az Óbudai Egyetem ma is a magyar műszaki és innovációs élet egyik fontos központja, ahol rendszeresen ápolják a magyar feltalálók örökségét és támogatják az új kutatásokat. Az egyetem számtalan alkalommal tisztelgett Neumann János munkássága előtt, akinek szobra is megtalálható az intézményben, amely ma is az egyik szellemi központ Budapesten. Haidegger Tamás pedig nemrég az Óbudai Egyetem kutatójaként kapott Jedlik Ányos-díjat kiemelkedő innovációs munkájáért.
A magyar feltalálók sikerei ugyanakkor nem a véletlen művei voltak. Egy olyan ország tudott világszínvonalú tudósokat és mérnököket adni a világnak, amely komolyan vette az oktatást, a tudományt és a tehetséggondozást. Ezért különösen fontos kérdés ma is, hogy megbecsüljük-e eléggé a tanárokat, kutatókat, mérnököket és innovátorokat. Aki a tudást lecseréli az összeszerelőüzemek segédmunkájára, az a nemzet jövőjét veszélyezteti. A magyar feltalálók öröksége arra figyelmeztet, hogy a tudásba fektetett munka hosszú távon mindig megtérül.
A magyar feltalálók napja a felelősségünkre figyelmeztet. Magyarország akkor lehet sikeres ország a 21. században, ha újra becsülete lesz a kíváncsiságnak, a tanulásnak, a kutatásnak és az alkotó gondolkodásnak. Óbuda jó példája annak, hogy a modern innováció beépítése a mindennapokba a legjobb befektetés. Egy nemzet valódi erejét ugyanis az igazolja, hogy képes-e új ötleteket, új tudást és új jövőt teremteni a saját tehetségeiből.
