Volt szerencsém találkozni az óbudai szurkolói kontingens három tagjával, akik végigkísérték a Magyar Labdarúgó Válogatottat a 2016-os franciaországi Európa-bajnokságon.
Az egész ötlet a Norvégia elleni mérkőzés után pattant ki a fejemből, – kezdi el Hajós István a történet elmesélését a legelejéről – hogy szeretnénk megnézni a magyar válogatottat Franciaországban, és ha már ott vagyunk, akkor a nyaralással is összeköthetjük a dolgot, hiszen az egyik nem zárja ki a másikat. Az első és legfontosabb dolog a jegyigényléssel kezdődött az UEFA honlapján. Sajnos az első körben elutasítottak minket, de nem adtuk fel. Szerencsére sikerült 4 jegyet kapnunk mind a három csoportmeccsre. Igaz az utazás alatt öten voltunk. Autóval vágtunk neki a túrának 5-en 4 darab jeggyel. Csorba Sándor, a nagypapám 86 évesen utazott velünk. Úgy gondolom, hogy a magyar szurkolók között Ő lehetett a legidősebb személy.
A válogatott első mérkőzése volt számunkra a legszebb élmény. A hangulat rendkívüli volt, minden magyar szurkoló talán csak álmaiban gondolt erre az eredményre. – folytatta István. Igaz a mérkőzés közben kicsit megijedtünk, mikor nagypapám elsápadva, remegve ült a helyén. Kérdezem tőle, jól van-e? Erre Ő csak annyit mondott fennhangon, idegesen, hogy fújja már le, fújja már le! A mérkőzés végén szerencsére nagypapi is megnyugodott.
Marseille-ben több Óbudáról érkezett szurkoló is csatlakozott hozzánk, hogy a zászló mellett vonuljunk együtt a stadionhoz. Szappan „mezvadász” Zsolt komoly ereklyékkel érkezett a beszélgetésre, két mezt is sikerült megszereznie a mérkőzések után. Az egyikre Dzsudzsák, a másikra Lovrencsics neve van felírva. Az első mérkőzés után a játékosok kijöttek megtapsolni a szurkolókat. –kezdte a mezek történetét Zsolt. – Dzsudzsi pont odajött ahol én álltam, kérleltük, hogy adja oda a mezét, levette és felém nyújtotta. Én, mint egy párduc vetettem rá magam, markoltam és szorítottam, nehogy valaki lecsapjon rá. Lovrencsics mezét a belgák elleni meccsen, Toulous-ban sikerült megszereznem. Ez úgy történt, hogy kijöttek ismét megtapsolni minket, én bedobtam a sapkámat neki, ő fel is vette és abban köszönte meg a szurkolást és buzdítást. Utána, hogy visszaadja a sapkát kijött hozzám és a sapkámmal együtt odaadta mezét is. Egyébként több kép is van arról, hogy Lovrencsics az én sapkámban ünnepel.
Míg élünk emlékezni fogunk erre a tizenkét napra – mondják mind a hárman teljes egyetértéssel.
Az Óbudát képviselő drukkerek: Csiszér Sándor, Hajós István, Szappan „mezvadász” Zsolt, Csorba Sándor, Hlinka Krisztián
Bodrogi Marcell
