„A támogatott lakhatásban élők hozzájárulnak a közösségi élet és a lakóközösség erősítéséhez” – Busi Zoltán intézményvezetőt kérdeztük a támogatott lakhatásról

Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat vissza nem térítendő támogatást nyert el támogatott lakhatás férőhelyek kialakításához. Busi Zoltánt, az Óbudai Rehabilitációs és Foglalkoztatási Központ intézményvezetőjét kértük meg, mondja el, mit jelent a támogatott lakhatás, kiket érint, és miért jelentős lépés ez a fejlesztés kerületünkben az érintettek szempontjából.

Mit jelent a támogatott lakhatás?

Érdemes az előzményeket is megemlítenünk: Magyarország 2011-ben vállalta, hogy a fogyatékossággal vagy pszichiátriai betegséggel élő, valamint felépülő szenvedélybeteg személyek számára a nagy intézményekben történő ellátást megszünteti. A támogatott lakhatás a kiváltás egyik formája. Ennek legfontosabb célja, hogy az ellátott személyek – ideális esetben – a támogató környezethez közel, de a legönállóbb életvitelt folytathassák. Ez abban különbözik a nagy intézményi ellátástól, hogy míg ott minden ellátás helyben elérhető, addig a támogatott lakhatásnál a szolgáltatások egy gyűrűként jelennek meg, és a mindennapjaikról és otthonukról önállóan kell gondoskodniuk. Ebben természetesen szakemberek segítik őket, de fontos, hogy úgy, mint egy családban, itt is megoszlanak a feladatok, fontos az együttműködés, az egymásra való figyelés.

Tehát nem új ez a lakhatási formai. Miért tűnik mégis vadonatújnak?

Jelenleg a fővárosban rendkívül kevés férőhely áll rendelkezésre támogatott lakhatás formájában. Budapesten a miénk az első önkormányzat, országosan pedig a második, amely ezt a szolgáltatást tudja biztosítani. (Eddig civil és egyházi szervezetek látták el ezt, állami feladatok keretében.) Kerületünk abban is úttörő, hogy pszichoszociális fogyatékossággal élők számára is nyitva áll ez az ellátási forma.

Egy önkormányzat számára ez túl speciális felkészültséget igénylő feladatnak tűnhet…

Az Óbudai Rehabilitációs és Foglalkoztatási Központ vállalta, hogy a támogatott lakhatás szakmai bázisa lesz. Kollégáimmal tisztában vagyunk azzal, hogy ez a szakmai kihívás mellett egy igen komoly vállalást jelent az eddigi nappali és közösségi ellátásban szerzett tapasztalataink után. Mivel évek óta tapasztaljuk, hogy a támogatott lakhatás iránti igény folyamatosan nő, teljes mellszélességgel, egy emberként az ügy mellé álltunk.

A támogatott lakhatáshoz kapcsolódó alapszolgáltatások hosszú évek óta jól működnek és elérhetőek (támogató szolgáltatás, pszichiátriai közösségi ellátás, fejlesztő foglalkoztatás és nappali ellátások) a kliensek számára. Ezekre biztonsággal ráépül az új ellátási forma.

Ez a szakmai „láb”, de a többi feladatot ki fogja teljesíteni?

Nemcsak abban bízunk, hogy a támogatott lakhatási ellátás sikeres lesz a kerületünkben, hanem abban is, hogy modell jellegű. Követendő példa lehet további önkormányzatok számára. Ehhez természetesen sikeresen, hitelesen kell működnie a programnak. Tehát több szereplőnek a feladatok felosztás mellett szoros együttműködésben szükséges együtt dolgoznia.

Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat nemcsak mint pályázó vesz részt a projektben, hanem biztosítja azt a két önkormányzati tulajdonú bérlakást is, amelyben négy plusz négy, azaz nyolc támogatott lakhatás férőhelyet tervezünk kialakítani, fogyatékossággal és pszichiátriai diagnózissal élő ellátottaknak. A lakások teljes körű felújítását, biztonságossá tételét és akadálymentesítését az Óbuda-Békásmegyer Városfejlesztő Nonprofit Kft. csapata koordinálja, amelyhez az Óbudai Rehabilitációs és Foglalkoztatási Központ biztosítja a szakmai hátteret.

Ki dönti el, végül kik költözhetnek be a támogatott férőhelyekre?

A beköltöző szükségleteinek meghatározása független szakértő feladata lesz, akit a pályázat kiírója, a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet jelöl ki. Ő méri fel a jelöltek pontos, támogatási szükségleteit, az önálló életvitelhez szükséges minden komponenst figyelembe véve. A biztonságos, önálló közlekedéstől kezdve például a foglalkoztatásban való részvételig.

A szakvélemény arra is kitér, milyen támogató szolgáltatást javasol a sikeres önállóság eléréséhez és beilleszkedés megkönnyítéséhez, ilyen lehet például gyógypedagógiai fejlesztés vagy konduktor bevonása, amelyeket intézményünknek kell biztosítania. A beköltözők „kiválasztása” alapvetően a fenntartó által meghatározott szakmai koncepció szerint fog megvalósulni a szükségletfelmérés megállapításainak figyelembe vételével.

Mindez az érintettek részéről milyen döntést igényel?

A támogatott lakhatásra az ellátottak önként is jelentkeznek, de a gondnokok és a család is jelezheti az igényt fogyatékossággal élő hozzátartozójuk elhelyezésére. Az előbb említett független szakértői szükségletfelmérést követően, az új lakók számára folyamatos, fokozatos beköltözést biztosítunk, hogy az együttélés, a beilleszkedés, hogy a közösségi lét valóban gyümölcsöző legyen.

Sőt, támogató is! Hiszen egy közösségben, közös otthonban élni igen segítő, és nagyban hozzájárulhat a valódi, teljes és önálló életvitel kialakításához. Ez a támogatott lakhatás elsődleges célja, és egyben a mi szakmai hitvallásunk alapja is. Úgy gondoljuk és reméljük, hogy az újonnan bevezetett szolgáltatás nagyban eltér, és többet nyújthat a kliensek számára egyéni szinten, mint a korábbi nagy intézmények kínálta életminőség.

Mindannyiunk számára hosszú idő felkészülni az önálló életre…

Az önálló életvitel kialakítása ebben az esetben is egy folyamat és attól függően, ki éppen hol tart ebben a folyamatban, személyre szabottan és szükségleteihez mérten segíthetjük. Így lehetséges, hogy valakinek eleinte például a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás nyújthat biztonságot, amellyel bármikor elérhet egy gondozó munkatársat.

A támogató szolgáltatás szükség esetén segítheti szállítási szolgáltatásával az ügyintézést, munkába járást, bevásárlást. A szociális szakemberek segítik a pénzbeosztást, főzést, napi rutin kialakítását, háztartásvezetést, a házimunka fortélyainak az elsajátítását. Ezekkel is mind támogatva az elsődlegesként megfogalmazott célunkat: az önálló(bb) életvitel kialakulását. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy amit kínálunk, az jelentősen eltér a nagy intézményekben korábban tapasztal ellátástól, hiszen például ott készen érkezett az ebéd, meghatározott napirend szerint zajlott az élet, a személyzet tagjai gondoskodtak a gyógyszerelésről, a takarításról, a tiszta ruháról. Mindezekről ugyan a támogatott lakhatásban is kell gondoskodni, vagy támogatást nyújtani, amennyiben a szolgáltatást igénybe vevő számára ez szükséges. Erről szól a rugalmas, személyközpontú és egyéni szükségletalapú szolgáltatásszervezés.

Milyen irányelvek szerint választották ki a lakásokat?

Fontos szempont volt, hogy a lakások frekventált helyen legyenek a kerületben. Elérhető távolságban legyen piac, gyógyszertár, háziorvos, templom, közösségi terek… Hiszen a támogatott lakhatás célja az érintettek szociális kompetenciáknak fejlesztése is, amely nemcsak otthonukban kíván tőlük önállóságot. Támogatnunk kell majd lakóinkat, hogy amennyire lehetséges, önálló kapcsolatokat, önálló kapcsolati hálót építhessenek ki, mindezzel a társadalmi beilleszkedésüket szolgálva.

Nem mehetünk el amellett szó nélkül, hogy a fogyatékossággal élők és a pszichiátriai betegek sokszor tapasztalják meg a kirekesztettséget… hogyan lehet ezt kivédeni, esetleg megelőzni?

Sajnos ez valóban így van. Úgy gondolom, hogy ez a folyamat mindenki számára káros, és ezen együttesen kell változtatnunk. Nekünk is tanulnunk kell, hiszen meg kell találnunk azokat a módszereket, amik segítségével az előítélet helyett az elfogadást erősíthetjük az emberekben. Fontos a lakóközösség tagjainak érzékenyítése. Ha ők megtapasztalják, hogy az új lakók ugyanúgy hozzájárulnak a közös élet és élettér jobbá tételéhez, már egy nagy lépést tettünk a társadalmi szemléletformálás irányába.