Menü
Talán Önben is felmerült, honnan és hogyan ismerhető fel a bántalmazó kapcsolat, hová érdemes fordulnia segítségért, ha személyesen érintett, és nem érzi biztonságban magát, vagy hogy mit tehet, ha a környezetében hasonlót tapasztal.
Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat Áldozatsegítő Programja igyekszik számos kérdésre választ adni ezen az oldalon, alább például összegyűjtöttünk néhány jellemző tévhitet és mítoszt, olyan állításokat, amelyeket talán gyakran hallunk, olvasunk, akár mondunk is, és amelyekkel kapcsolatban biztosan érdemes felülvizsgálnunk a bántalmazással kapcsolatos vélekedéseinket.
Minél inkább megismerjük a párkapcsolati erőszak valódi természetét, annál megfontoltabbak lehetünk, és annál hatékonyabban tudjuk segíteni az áldozatokat.
„A viselkedésével egyszerűen kiprovokálta a verést.”
„Nem véletlenül kapta, magának kereste a bajt. Ez kell neki, hogy értsen.”
„Szüksége van az irányításra, a kemény kézre. Hogy tudja, hol a helye.”
Az ilyen és ezekhez hasonló igazságtalan állítások az áldozatot teszik felelőssé a bántalmazó erőszakos viselkedéséért. Az igazság azonban az, hogy senki sem érdemli meg, hogy bántsák, még ha a másik számára zavaró, bosszantó dolgokat is tesznek.
Senkinek sincs joga a partnerét bántalmazni. Főleg nincs joga arra hivatkozni, hogy a másik felnőtt embert „irányítani” vagy „nevelni” kellene.
A bántalmazásért a bántalmazót terheli a felelősség.
A bántalmazók sem véletlenül próbálják az áldozatra hárítani a felelősséget (pl. a fenti mondatok hangoztatásával). Maguk is pontosan tudják, hogy semmi sem igazolhatja az erőszakos viselkedésüket. A felelősség áthárítása szerves rész a bántalmazás dinamikájának.
„A bántalmazott bármikor elmehetne, ha akarna.”
„Ha olyan rossz neki, miért nem megy el? Ha marad, akkor meg ne panaszkodjon, az ő döntése.”
„Aki nem hagyja ott a partnerét, miután bántalmazták, az meg is érdemli a verést.”
„Van, akivel egyszerűen így kell bánni. Nem véletlenül választanak ugyanilyen partnereket maguk mellé mindig. Erre van szükségük, igazából így érzik jól magukat.”
Az áldozatok gyakran hisznek, vagy próbálnak hinni abban, hogy a bántalmazó betartja az ígéretét, és többet nem lesz erőszakos. A bántalmazók sokszor nagyon kedvesek, olyankor gyakran hangsúlyozzák is, mennyire szeretik a partnerüket, és hogy az erőszakos viselkedésükhöz is éppen ez vezetett: a túlzott szerelem, a ragaszkodás és a féltékenység.
Sokan azért nem lépnek ki a bántalmazó kapcsolatból, mert anyagilag is függenek a partnerüktől, nincs hová menniük, esetleg a partner bosszújától, haragjától is tartanak (ez a félelmük sok esetben nem alaptalan). Sokan nem is hiszik már el, hogy önállóan, a partnerük nélkül képesek boldogulni, érvényesülni.
A nőket a társadalmi konvenciók is erre biztatják. Az a meggyőződés, hogy az ő feladatuk és felelősségük a család egyben tartása, ezt pedig minden más elé kell sorolniuk. Az együttmaradás érdekében el kell viselniük az erőszakos viselkedést. Ez azonban nem igaz.
„Amúgy nem ilyen. Jó ember. Csak ha iszik…”
„Az ital beszél belőle.”
„A részegség ilyen. Azzal együtt jár a durvaság, nincs mit tenni.”
Az alkohol önmagában senkit nem tesz erőszakossá. A bántalmazók egy része pedig egyáltalán nem fogyaszt alkoholt.
A bántalmazók józan állapotban is azt gondolják, joguk van hatalmat gyakorolni a partnerük felett (a nézeteik, az attitűdjeik nem változnak meg attól, hogy alkoholt fogyasztottak), ittas állapotban inkább az erőszakos viselkedéssel kapcsolatos gátlásaik oldódnak.
A bántalmazás tényére nem, viszont a súlyosságára hatással lehet az alkohol.
„A kívülállóknak semmi közük ahhoz, mi folyik a párkapcsolaton belül.”
„Ez magánügy. Törődjön mindenki a saját dolgával, ne a máséval.”
„Családon belüli ügyeket családon belül kell rendezni. És amíg az én kenyeremet eszik, addig én mondom meg, mi lesz.”
Minden jogállam köteles megvédeni az állampolgárait, bárhol éri őket sérelem. A magánélet sérthetetlenségére való hivatkozás csupán az elkövetők felmentéséhez vezet.
Kötelességünk, hogy fellépjünk az erőszak minden formájával szemben.
A párkapcsolati erőszak szabálysértéseket, bűncselekményeket és emberi jogi sérelmeket valósít meg.
Magyarországon a meggyilkolt nők 60 százaléka a házastársa vagy az élettársa áldozata. Ez tehát nem egyéni, hanem társadalmi probléma.
„Egy erőszakos apa is jobb annál, mint ha csonka családban nőne fel a gyerek.”
„Amíg csak az anyát veri, addig biztonságban van a gyerek, azzal neki nem árt.”
A párkapcsolati erőszak elsősorban a partnerre irányul, de messzemenő következményei vannak a párral élő gyerekek életére, személyiségére, viselkedésére és érzelmeire is.
A gyerekek látják, hallják, tapasztalják, ahogy az egyik szülő kihasználja, megalázza, fenyegeti, bántalmazza a másikat. Gyakran a bántalmazó igyekszik a másik fél ellen fordítani a gyerekeket, vagy kémként felhasználni őket.
Kutatások szerint nagy a valószínűsége annak, hogy ahol az anyát bántalmazzák, ott gyerekeknek is el kell szenvedniük közvetlen erőszakot (ahogyan bizonyítékok vannak arra is, hogy ahol a gyerekeket bántalmazzák, az esetek több mint felében az anya is erőszaknak van kitéve).
A szülők közötti párkapcsolati erőszak a gyerekeknél súlyos lojalitásbeli konfliktust okoz: félnek a bántalmazó szülő dühétől, egyszerre dühösek rá és vágynak a szeretetére, az elismerésére. Emellett gyakran érzik bűnösnek, felelősnek is magukat: azt gondolják, a bántalmazott szülő vagy testvér védelméért ők a felelősek, és ők a hibásak azért, ha nem tudják megvédeni őket. Ez rendkívül megterhelő egy gyerek számára. Emellett a bántalmazott szülővel való kapcsolatuk is megromolhat.
A bántalmazó szülő viselkedése a gyereket súlyos stressznek teszi ki, ami károsan hat a fizikai, a lelki és a testi fejlődésére.
„A lelki erőszakot könnyebb elviselni, mint a testit.”
A bántalmazásnak sokféle formája létezik, és a lelki bántalmazás is többféle lehet.
Tény azonban, hogy a lelki erőszak aláássa a bántalmazott önértékelését, önbecsülését, és lelki zavarokhoz, testi megbetegedésekhez is vezethet.
A lelki erőszak sok esetben a fizikai bántalmazás és a szexuális erőszak előszobája, a bántalmazó így éri el, hogy a partnere gyengének, gyámoltalannak és önállótlannak érezze magát, hogy elbizonytalanodjon és összezavarodjon. Így egészen elszigetelődik, és képtelenné válik a menekülésre.
„A bántalmazás a lakosságnak csak egészen elenyésző hányadát érinti.”
Minden ötödik nőt ért már élete során fizikai bántalmazás a partnere részéről.
Ez jelenleg Magyarországon több mint 760 ezer nőt és ennél valamivel kevesebb bántalmazó férfit érint.
Jelenleg is több mint 226 ezer magyar nő él fizikailag is bántalmazó kapcsolatban.
„A bántalmazás főleg az iskolázatlan emberek, a hátrányos helyzetűek körében elterjedt.”
Nem igaz, hiszen minden etnikai csoporton, társadalmi rétegen és lakóhelyen belül hasonló arányban találkozunk bántalmazókkal és áldozatokkal.
„Aki egyszer bántalmazott volt, az is marad.”
A tapasztalatok és a statisztikák azt mutatják, hogy az, akinek sikerül végleg kimenekülnie egy bántalmazó kapcsolatból, és szakszerű segítséget kap a feldolgozásban, hamarabb észreveszi a korai figyelmeztető jeleket, és már idejekorán kilép a kapcsolatból.
Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen
Patent Egyesület
Óbudai Családi és Gyermekvédelmi Központ
Óbudai Rendelők Egészségügyi Szolgáltató Kft.
Óbuda-Békásmegyer Védőnői Szolgálata
Esernyős Óbudai Kulturális és Sport Nonprofit Kft.
Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány
Óbuda újság
Renner Erika – szakmai tanácsadó
