„Az apa szíve a gyermekek tantermének első iskolája.” Victor Hugo intelme arról árulkodik, milyen nélkülözhetetlenül fontos az apa a családban. Bármennyire is uniformizálódnak a szerepek a 21. században, az apa akkor is apa lesz. Az apa szeretete, ölelése, féltő figyelme, gondoskodó segítsége valahogy mindig más, mint az anyai. Nem jobb, nem rosszabb, csak más, amire minden gyereknek nagy szüksége van.
Június harmadik vasárnapján ünnepeljük az édesapákat, nevelőapákat, nagypapákat és mindazokat, akik szeretetükkel, gondoskodásukkal és példamutatásukkal formálják a családok életét. Apának lenni felelősség és egyben életre szóló küldetés, amely nemcsak a mindennapokban nyújtott támogatásban, hanem a gyermekek értékrendjének, jellemének formálásában is megmutatkozik. Az apai jelenlét biztonságot, bátorítást és iránymutatást jelent minden gyermek számára.
Nem az a fontos, hogy mit hagyunk gyermekeinkre, hanem az, hogy mit hagyunk gyermekeinkben. A beléjük helyezett bizalom, tanítás, szeretet, gondoskodás, ösztönzés, példamutatás, hit, emberség, fegyelem és figyelem mind csodás alkotássá formálódik bennük, kialakítva egy új, egyedi formát, amelyben felfedezhetőek lesznek a fenti értékek. Koránt sem mellékes, milyen mintákat adunk át nekik, ezért is hallatlanul fontos az apai példamutatás.
Az apák napja jó alkalom arra is, hogy kifejezzük megbecsülésünket és hálánkat mindazok felé, akik nap mint nap helytállnak a családban, a munkában, a közösség életében. Fontos, hogy társadalmunk is elismerje és megbecsülje az édesapák, nagypapák szerepét, akik példát mutatnak felelősségvállalásból, kitartásból, szeretetből.
Köszönjük mindannyiuknak, hogy szeretetükkel és gondoskodásukkal erősítik családjainkat és közösségeinket!
