Hetvennyolc évvel ezelőtt, 1946. január 19-én Budaörsről indult el az első vagon az otthonaikból Németországba telepítendő svábokkal. Több mint 200 ezer magyarországi sváb lakost költöztettek kényszerrel Németországba.
Egyik napról a másikra megfosztották őket otthonuktól, földjüktől, vagyonuktól – mindennemű kártérítés nélkül –, s csupán egyetlen batyunyi személyes tárgyat vihettek magukkal az ismeretlenbe. Német ajkú honfitársaink hatalmas űrt hagytak maguk után Óbudán is.
Óbuda történelme és kultúrája szorosan összefonódott az évszázadokkal ezelőtt idetelepült nagy létszámú sváb lakossággal. A velünk élők pedig ma is gazdagítják kerületünk sokszínű kultúráját hagyományaik ápolásával.
Békásmegyer, német nevén Krottendorf összlakosságának 92 százalékát adták egykor a svábok, akik nélkül Békásmegyer és Óbuda ma sem bővelkedhetnek értékekben, emlékekben. Fájdalmas történelmi emlékünk az ő elveszítésük.
Óbuda-Békásmegyer népe ezen a napon gyászol. Ahogy gyászoljuk elvesztett zsidó és cigány honfitársainkat, akik szintén Óbuda kiemelkedő formálói voltak, úgy gyászoljuk sváb honfitársainkat, akik puritánságukkal, szorgalmukkal, ötletgazdagságukkal, kultúrájukkal örök nyomot hagytak Óbudán és Békásmegyeren.
Az emléknap alkalmából évről évre tisztelgünk az elhurcolt magyarországi németek emléke előtt. Ebben az esztendőben január 26-án szintén koszorúzással és szentmisével hajtunk fejet az áldozatok emléke előtt.