A nemzeti himnusz elhangzását követően Köves Slomó rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetője szólt az egybegyűltekhez. Mint fogalmazott, minden megemlékezésnek van tanulsága, s ezek a mának üzennek. Ma már a túlélőknek és leszármazottaiknak nem a bűn és a megbocsátás szemszögéből kell visszatekinteniük a vészkorszakra, hanem az egykori megengedő közömbösség felől közelítve. A legfontosabb tanulság ma tehát az, hogy soha ne maradjunk közömbösek, még akkor sem, ha semmi okunk a beavatkozásra. Érvényesítenünk kell az ok nélküli szeretetet, az elfogadás értékét az ok nélküli gyűlölettel szemben.
Bús Balázs polgármester megemlékező beszédében úgy fogalmazott, hogy Magyarországon van szándék és erő is a múlttal való szembenézésre. A visszatekintés ugyanakkor következtetések megfogalmazására is alkalmat ad. Azt mondta, a XX. század zsidóságának megpróbáltatásai a mai közbeszéd túszává váltak, s a szélsőségek a zsidóság szenvedéseiből igyekeznek politikai előnyökhöz jutni. Az efféle szándékoktól azonban el kell határolódnia a demokratikus szervezeteknek és gondolkodóknak. Beszédében kitért arra is, hogy a nyugati világ méltatlanul vádolja Magyarországot azzal, hogy teret enged az antiszemitizmus terjedésének.
A megemlékezésen jelen volt mások mellett Tordai Péter, a Budai Zsidó Hitközség elnöke, Szabó Tímea a Párbeszéd Magyarországért társelnöke, illetve a pártok és egyházak képviselői. A koszorúzás után a Szózat hangjai zárták a megemlékező eseményt.
Bús Balázs polgármester beszéde
