“Hó szállong Orsa felett,
Környes-körül, szerteszét.
Megremeg a föld, amerre
A lágerista odalép.
Vér folyik a csákány nyelén,
A lágerista csak „Dáváj!”
„Előre!” – még sötét van.
Csak a halál muzsikál felettünk.”
Lágerköltemény (részlet)
A második világháború végén ártatlan embereket – gyakran egész családok eltartóit – hurcoltak el kényszermunkára a Szovjetunióba, málenkij robotra „néhány napos munkára” hivatkozva.
Az elhurcoltak embertelen körülmények között, éhezve, fagyban és betegségek között dolgoztak, közülük sokan soha nem térhettek haza. A túlélők életét maradandó testi és lelki sebek, valamint a családoktól való elszakítás fájdalma határozta meg.
Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat Német Nemzetiség Önkormányzata és a Braunhaxler Egyesület január 18-án tartotta megemlékezését a málenkij robotra elhurcolt civil németajkú lakosság emlékére.
Az ártatlanul szenvedőkre az Óbudai Szent Péter és Pál-templomban tartott szentmisével emlékeztünk, majd a Fő téren, a Polgármesteri Hivatal falán elhelyezett emléktáblánál Menczer Erzsébet a Német Nemzetiségi Önkormányzat alelnöke, a SZORAKÉSZ elnöke emlékeztetett beszédben történelmünk e gyászos fejezetére.
Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat nevében dr. Kiss László polgármester helyezte el a megemlékezés koszorúját.
A lágerballada forrása: Uram segíts haza minket – – Lágerírások: versek, fohászok, levelek,
naplórészletek a sztálini lágerekből (1944–1959) a „malenykij robot” 70. évfordulójára
