„Őszi napnak mosolygása,
Őszi rózsa hervadása,
Őszi szélnek bús keserve
Egy-egy könny a szentelt helyre,
Hol megváltott – hősi áron –
Becsületet, dicsőséget
Az aradi tizenhárom.”
(Ady Endre: október 6.)
Ady Endre sorai hűen adják vissza a nemzet kollektív gyászát, és az utolsó perceikkel is példát mutató szabadságharcosok iránt érzett tisztelettel vegyes fájdalmat. A szabadságért való küzdelem elbukása utáni véres megtorlás célja a politikai vezetés lefejezése és a megfélemlítés volt. A magyar népnek a történelme során számtalanszor kellett megküzdenie szabadságáért, olykor kilátástalan harcot vívni az elnyomás ellen.
A fegyverletételt követő bosszúálló tisztogatást a magyarok oldalán harcoló nemzetiségek – közöttük az örmény nemzetiségű közkatonák és tisztek együtt szenvedték el társaikkal. Köztük volt Czetz János, Bem József alvezére is.
Dr. Kiss László a megemlékezés és tisztelet koszorúját Czetz János szobránál helyezte el, néma főhajtással emlékezve az „aradi golgota” áldozataira.
Magyar és nemzetiségi elődeink aktív, példamutató és kezdeményező közösséget alkottak, rajtunk a sor, hogy ehhez az örökséghez méltóvá váljunk.
