„Szücs János pályáját három szóban foglalhatjuk össze: tanulás, tanítás és munka. Diplomái megszerzése után főiskolai adjunktusként vállalt feladatot a jövő határőr tisztjeinek képzésében. Szűkebb környezetében, azaz a harmadik kerületben is a közösségépítés és a biztonságos otthonteremtés ügyén munkálkodott és munkálkodik a mai napig. Tizenkét esztendővel ezelőtt megalapította az Óbudai Polgárőrséget, amelyet ma is vezet. Pedagógusi és határrendészeti tapasztalatait a polgárőrmozgalom javára is kamatoztatja, rendszeresen részt vesz a budapesti és a III. kerületi polgárőrök és ifjú polgárőrök képzésében, oktatásában. A rendvédelem különböző területein folytatott oktató-nevelő tevékenységéért, az Óbudai Polgárőrség létrehozásában, valamint a fiatal polgárőrök képzésében vállalt fáradhatatlan munkájáért részesül elismerésben” – így mutatták be Szücs Jánost a fővárosi díjátadón.
Az egyesület 2021-ben ünnepelte fennállásának 12. évfordulóját. Szücs János a Budapesti Polgárőr Szövetség (BPSZ) oktatási mentoraként havi rendszerességgel tart a tagegyesületekbe jelentkezők részére alapismereti, ifjú polgárőri, valamint vegyieszköz-alkalmazási felkészítést és vizsgáztatást. Tagja a BPSZ Ellenőrzési Csoportjának, amely törvényességi és szakszerűségi szempontból ellenőrzi, valamint segíti a szolgálatot ellátó polgárőröket.
Az elnök által szervezett módon a tagok rendszeresen látnak el a lakosság szubjektív biztonságérzetét jelentős mértékben növelő járőrszolgálatokat, részt vesznek a kerületi sportrendezvények biztosításában, bemutatókat tartanak óvodákban és iskolákban. Prevenciós előadásokon ismertetik az áldozattá válás elkerülésének lehetőségeit. Példás a kapcsolatuk Óbuda-Békásmegyer Önkormányzattal, a BRFK III. kerületi Rendőrkapitánysággal és Óbuda-Békásmegyer Közterület-felügyeletével.
Határrendészből polgárőrvezető
„Az emberek szubjektív biztonságérzetét erősíteni – talán ebbe az egy mondatba sűríthető az, amiért Szücs János egész életében dolgozott. – 1983-ban végeztem a Kossuth Lajos Katonai Főiskola határőr szakán, majd határőr hadnagyként dolgoztam Illocskán, egy kis baranyai faluban közel két éven át. Ezután visszahívtak oktatónak az alma materembe, ahol századparancsnok-helyettesi beosztást láttam el, tanítottam, de közben én is folyamatosan tanultam. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémián 1993-ban szereztem egyetemi diplomát, és soron kívül őrnagyi, 1996-ban pedig alezredesi rendfokozatot kaptam. 1993-tól a Rendőrtiszti Főiskola határrendészeti tanszékén főiskolai adjunktusként tanítottam, ezzel egy időben osztályfőnöki feladatokkal is megbíztak. Hat évre rá újabb váltás történt az életemben. Adyligetre hívtak, az akkor még Balassi Bálint Határrendészeti Szakközépiskolában (később Adyligeti Rendészeti Szakközépiskola) kellett megszervezni a tiszthelyettesi képzést. Itt 2006-ig dolgoztam. A tanításban mindig fantasztikus érzés volt, hogy az éppen érettségizett fiatalokból két-három év alatt komoly gondolkodású, érett, elkötelezett, hivatásuknak élő szakembereket adtunk az országnak” – meséli Szücs János.
„Szolgálati nyugdíjba vonulásom után üresség töltött el. Az addigi napi rutin, a kötelezettségek megszűntek. Én mindig aktív, segítő, teremtő ember voltam, nem tudtam és nem is akartam csak úgy pihenni, semmit tenni, így megálmodtam a kerületi polgárőrség újraszervezését. 1987 óta Óbudán lakom, ezért úgy gondoltam, hogy valamit visszaadok a kerületemnek. A csillagok szerencsés együttállása hozhatta, hogy az önkormányzat, a kerületi rendőrkapitányság és a Budapesti Polgárőr Szövetség éppen egy új egyesület létrehozásán gondolkodott a kerületben. Véletlenül jókor voltam jó helyen, engem is megkérdeztek. Az általam elkészített működési terv sikert aratott, valamint biztosítottak a támogatásukról, ami azóta is töretlen. A Vízimolnár utcában – ahol egyébként én is élek – kezdtük a szervezést. A bíróság 2009 júniusában fogadta be az alapszabályunkat, azóta működik az egyesületünk, a munkánkhoz minden pénzügyi és természetbeni támogatást megad az önkormányzat” – mondja a frissen díjazott.
Bűnmegelőzés szabadidőben
Azóta az Óbudai Polgárőrség az élete, ahogy ő mondja: ez minden tagjuknak a második családja, mert ezt csak így lehet csinálni. A legtöbb budapesti polgárőr nála vizsgázott, a napi szolgálat mellett a katedráról megmutatja mindenkinek, hogyan kell ezt a munkát végezni.
„Az egyesületünk ma 24 főt számlál, a társadalom minden rétegéből csatlakoztak hozzánk. Van köztünk bölcsész, mérnök, segédmunkás, vállalkozó, műtős, rendőr, hivatásos katona, gépkezelő, jogász, közszolgálati egyetemi hallgató, rendvédelmi technikumi tanuló, postás, nyugdíjas, villanyszerelő, festő, szerkesztő-riporter. Átlagéletkorunk 42 év. Valamennyiünket a segítő szándék viszi előre, mindezt a szabadidőnkben tesszük, fizetést nem, viszont nagyon sok hálát és köszönetet kapunk, ami a pénznél sokkal többet jelent. Feladatunk a bűnmegelőzés, a lakosság biztonságérzetének erősítése. Célunk, hogy megismertessük az emberekkel, mi jelenthet rájuk veszélyt, és felhívjuk a figyelmet arra, hogyan tudnak vigyázni magukra.
Az év csaknem minden napján szolgálatban vagyunk. A tagjaink előre megadják a következő hónapra vonatkozó vállalásaikat, ez alapján szervezzük a havi szolgálatot. Állandó felszerelésünk közé tartozik a szolgálati mobiltelefon, a rendőrségi gázszpré, a Tetra rádiókészülék – ezzel vagyunk összeköttetésben a rendőrségi ügyelettel –, a rendszámfelismerő készülék, illetve a defibrillátor. Van éjjellátó eszközünk, és minden autóban tartunk tűzoltó készülékeket és bójákat, mindenre fel vagyunk készülve.
Mindezek mellett segítjük a rendőrség és a közterület-felügyelet munkáját is. A kerületet érintő árvizek során biztosítottuk a Dunához vezető utakat, a járvány idején a járőrözéseken túl segítettünk a Római-part zárásánál, az oltópontokon és a mobil szűrőbuszoknál, intéztük az idősek és a rászorulók – betegek, karanténban lévők – bevásárlását, gyógyszereik kiváltását. Esetenként személyesen vagy telefonon kapunk pozitív visszajelzést a munkánkat illetően, ez mindig jólesik.
Az általam tartott oktatások során azt szoktam mondani, hogy annyi jogosultsággal rendelkezünk, mint egy »átlag magyar borivó«. Ezt azt jelenti, hogy nincs hatósági jogkörünk, nem tehetünk többet, mint egy »sima« állampolgár, de talán a képzéseink miatt több jogi és taktikai ismerettel rendelkezünk. A jelenlétünk és a figyelmünk is segíti a közbiztonságot, ha látunk valami rendellenességet, vagy hívnak minket, tudjuk, mi a teendő. A munkánk alapja az elkötelezettség, a köz szolgálata és az önfeláldozás. Mondhatom, hogy a szemléletünk miatt az Óbudai Polgárőrség az egyik legjobb egyesület Budapesten” – teszi hozzá Szücs János.
szöveg: KUN J. VIKTÓRIA
