„Egy délben, ősszel, meghalt apám. Erővel halt meg, méltósággal és példásan. Mintha megmutatta volna, hogyan kell meghalni. – Kezeim között halt meg, s ettől a pillanattól módosult halálfélelmem; nem félek már úgy, s nem a haláltól félek, nem attól az ismeretlentől, borzalmastól; inkább csak az életet sajnálom itt hagyni.”
Márai Sándor gondolatai méltón fejezik ki: édesapánk példája az olyan fontos, meghatározó kérdésekben, mint a viszonyulásunk az elmúláshoz, egész életen át kapaszkodót és vigaszt nyújthat. És természetesen ezrével őrzünk róluk hétköznapi emlékeket is az együtt töltött időkről, a közös élményekről.
Apák napja jó alkalom arra is, hogy ezeket felidézzük, és ha még tehetjük, közös emlékezésre hívjuk édesapánkat, köszönetet mondjunk neki a feltétel nélküli szeretetéért és odaadó gondoskodásáért, és egy apró ajándékkal meglepjük.
Apák napját Magyarországon minden év június harmadik vasárnapján ünnepeljük. A nap megtartását, az anyák napja mintájára, már a huszadik század elején kezdeményezték, hogy az apaságot és a szülői szerepet ünnepeljük ilyenkor.
Szeretettel köszöntjük az édesapákat, nagypapákat, dédapákat!
