Isten hozta lengyel barátainkat, testvéreinket e fájdalmas és megrázó, de ugyanakkor egységet és összetartozást is jelentő megemlékezésen, hiszen ahogy Stanislaw Worcell, lengyel költő szavai is jelzik: “Magyarország és Lengyelország két örök életű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt összekapcsolódtak és láthatatlanul egybefonódtak.”-kezdte beszédét Tarlós István. A főpolgármester beszédében megemlékezett a katinyi vérengzés áldozatairól, köztük a Varsói Egyetem magyar lektoráról, Korompay Emánuel századosról, ki – mint kihangsúlyozta – ezáltal megtestesítette a nemcsak szavakban élő lengyel–magyar barátságot és a kölcsönösen egymás felé irányuló áldozatvállalást. A történelmi visszatekintés után napjainkhoz érve elmondta, a katinyi erdők csendje már örökre rémisztő marad, és a hátborzongató érzést csak fokozza az a tragédia, ami 2010. április 10-én a lengyel államfővel és kíséretével a helyszín közelében történt.
Majd így folytatta: közös múltunk történelmi tanulsága, hogy soha, semmilyen körülmények között nem lehet legitim egy olyan hatalom, amely szélsőséges politikai-ideológiai nézetekből táplálkozik, érkezzen az akár jobbról vagy balról. Tagadhatatlan tény, hogy amint Katiny igazsága úgy az 56-os magyar forradalom is hatalmas szerepet játszott Közép-Európa szerte a mai független, demokratikus jogállamok létrejöttében, az emlékmű pedig tovább erősíti a lengyel és magyar nép közötti, ezer éve fennálló barátságot, amely minden vihart kibírt és történelmi közösségünkre épül.
Végül Petőfi soraival kérte a jelenlévőket hajtsák meg fejüket és tisztelegjenek a katinyi vérengzés sok ezer fős áldozata és emléke előtt: S ha volna ember, kit mint
Istent imádanék, meghajlanék előtted, térdem, meghajlanék.
A főpolgármester beszéde után Andrzej Kunert, a Lengyel Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanácsának minisztere a katinyi vérengzés két áldozatáról, a két baráti országról, a két nemzet történelmét összekötő jelentős személyiségekről emlékezett meg.
A beszédek után Konarski Felix: Katyn című versét, majd Karol Kozlowsksi lengyel plébános imáját hallgathatták meg az emlékezők.
A megemlékezés végén 18 párt és szervezet helyezte el az emlékmű előtt koszorúját, köztük: Andrzej Krzysztof Kunert a Lengyel Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanács minisztere, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, Tarlós István főpolgármester, Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata nevében Bús Balázs polgármester, Dr. Pappné Dr. Nagy Judit, Kelemen Viktória, Theisz Bálint és Puskás Péter alpolgármesterek, Kiss Anita jegyző és Menczer Erzsébet országgyűlési képviselő, Óbuda-Békásmegyer Lengyel Nemzetiségi Önkormányzata nevében Wesolowski Korinna elnök, és az Ifjúsági Önkormányzat nevében Tóth Roland elnök, Vajda Krisztina jegyző és Zobolyák Bianka alpolgármester.
A mécsesek meggyújtása előtt lengyel szokás szerint a Szilenciummal zárult a megemlékezés.
