Visszavonulását követően, nyugdíjasként is tevékeny marad: már dolgozik a gyülekezet történetét bemutató könyv folytatásán.
– Istenfélő családban nőttem fel, de a lelkészi pálya ötlete sokáig nem merült fel bennem – meséli Bálintné Varsányi Vilma, az Óbudai Evangélikus Közösség lelkésze, akit június közepén búcsúztatott nyugdíjba vonulása alkalmából a közösség. – Amikor a szülőváros egyházközségének kántorra volt szüksége, édesapám beíratott a fóti kántorképzőbe. Szívesen mentem, és nagy szorgalommal vetettem bele magam a tanulásba, mert a zenét szerettem, és különleges volt számomra, hogy a kezem alatt szólal meg az orgona. Itt, a kántorképzőben lett részem olyan Isten-élményben, ami a lelkészi pálya felé terelt. Ekkoriban már azt is észrevettem, hogy a kortársaim, a környezetemben élők szívesen gyűlnek körém lelkiségi kérdésekkel.
A fiatal Varsányi Vilma innen egyenes utat talált a teológiára, noha szüleit is meglepte, hogy a lelkészi pálya felé indul. A nemzetközi evangélikus gyakorlatban természetesnek számít, hogy nő vállalja ezt a hivatást, az akkori Magyarországon azonban ez még meglehetősen szokatlan jelenség volt.
– Én is feltettem magamnak a kérdést: nő létemre vállalhatom-e ezt a hivatást? Alegfontosabb érv, ami meggyőzött az volt, hogy ha Krisztus a feltámadás hírét egy nőre bízta, hogy elmondja a tanítványoknak, akkor én is lehetek szeretetének hírvivője – emlékezett vissza a leköszönő lelkész.
Mindezek ellenére egyébként a közösségek nyitott szívvel fogadták kicsit sem idegenkedve, hogy nő legyen a lelkészük.
– Egy kedves esetet tudok említeni. Sok helyre elmentem teológus éveim során igehirdetési szolgálatra. Mindig érdekelt, hol, hogyan élnek az emberek. Egy alkalommal, amikor a helyi lelkész meghirdette, hogy teológus nő érkezik a gyülekezetbe,az emberek kiálltak az utcára, és egy apácát vártak. Meglepte őket, hogy egy huszonéves fiatal érkezik civilben – mesélte.
A lelkészi pálya Veszprém megyében kezdődött. Az egyházközség történelmi adottságai miatt kiemelkedőeknek számítanak a celldömölki egyházközség élén eltöltött évek.
– Óbudára a férjemet hívták lelkésznek, együtt érkeztünk ide. Ő öt évig, a haláláig vezette a közösséget, akkor a gyülekezet úgy döntött, nem hív máshonnan új vezetőt, engem kértek fel – avatott be a részletekbe Bálintné Varsányi Vilma.
Tartalmas és emlékezetes volt az itt töltött mintegy 16 év, vallja Varsányi Vilma, amely során jó kapcsolatot sikerült kialakítani más felekezetek gyülekezeteivelis az erősen katolikus többségű Óbudán.
– Hála Istennek nyolc unokám van, akikkel most sokkal több időt tölthetek – beszélt a közeljövőről a búcsúzó lelkész. – Emellett lesz időm eljárni más gyülekezetekbe, embereket megismerni, figyelni, tanulni. De dolgozom is egy kicsit. Korábban már megírtam a gyülekezetünk történetét 1844-től 1948-ig. A közösség nagyon várja ennek a folytatását, én pedig jó szívvel és lelkesen látok munkához.
