Megjelent az Óbudai Anziksz tavaszi száma

Jelen van

Az irodalom és a zene ezúttal két fontos életút felelevenítésével is jelen van a magazinban, az egyik a Baranyi Ferenc költővel, íróval folytatott beszélgetés, a másik a Takács Miklós karnagy életútját felelevenítő írás révén. Az építészet, a formatervezés, a lakberendezés és a képzőművészet kapcsolatáról pedig egy harmadik írás tanúskodik, amely a Bauhausról és százéves örökségéről szól. „A Bauhaus tárgya nem az volt, hogy népszerűsítsen valamilyen »stílust«, rendszert vagy dogmát, pusztán az, hogy egyszerűen a formatervezés újraélesztését szolgálja” – írja 1935-ben megjelent memoárjában az iskolát alapító Walter Gropius.

Elmentek

Minden kiadvány életében egyszer elérkezik a pillanat, amikor a szerzői, a hozzá közel állók közül halottjai lesznek, s ez most az Anziksz történetében is bekövetkezett. Végül a szomorú kezdetnek bizonyult, hogy az előző lapszámba még rajzokat és szövegeket küldő Tandori Dezső röviddel a téli lapszám megjelenése után meghalt, s így utolsó szövegei vélhetően az óbudai magazinban jelentek meg. Ugyanazon a napon, február 13-án elhunyt Féja Endre tanár, kiváló irodalmár, aki édesapja, az író Féja Géza hagyatékának elhivatott gondozója volt, és lelkes óbudai lokálpatriótaként az Anziksz indulása óta megtisztelte írásaival a magazint. A téli lapszámba írt esszéje, A tárgyak meséi nyomtatott változatát még kézbe vehette. A mostani számban Cholnoky László mennyei útja címmel közölt írása a korábbiakhoz hasonlóan már-már elfeledett tehetséget fedez fel a magyar irodalomból, amihez egy Krúdy-jegyzet is csatlakozik, amely eredetileg 1929-ben A reggel című lapban jelent meg a Cholnoky László halála utáni napon.

Történetek

Lassányi Gábor A „sötét kor” Óbudán címmel a legújabb időszakban talált leletekről ír, amelyek a rómaiak kivonulása utáni időszakból, a Kr. utáni IV–V. századból származnak. A római adminisztráció és hadsereg kivonulásával nem néptelenedett el teljesen az egykor jelentős, stratégiai fontosságú helyen épült település, de az itt maradt lakosság csak kevés régészeti nyomot hagyott maga után. Ezek közé a ritka leletek közé tartozik egy most talált aranypénz is.

Érdekes történetet tudhatunk meg Csontó Sándor jóvoltából a Margitszigetről, amelyről 1927-ben költői viadalt rendeztek úgy, hogy az alkotók nem is tudtak róla, hogy egymással versenyeznek. Ne felejtsük el, hogy a Margitsziget, „Budapest tündérkertje”, a „Duna gyöngye” 1950-ig Óbudához tartozott. Talán ennek is köszönhetően kaptak most helyet a lapszámban irodalmi nagyjaink, többek között Ady Endre, Babits Mihály, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Tóth Árpád, Kassák Lajos és Szép Ernő szigetről szóló versei, valamint Juhász Gyula gyűjteményéből az a tízegynéhány egykori képeslap, amelyek mindegyike a Margitszigetet ábrázolja valamilyen módon.

Aranyhegy

Szép visszaemlékezés olvasható dr. Gáti Józseftől, az Óbudai Egyetem címzetes egyetemi docensétől, általános rektorhelyettestől Galamb Józsefről, a Ford T-modell legszellemesebb műszaki megoldása, a bolygóműrendszerű sebességváltó tervezőjéről, aki minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy Theodore Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke 1910-ben, Magyarországon tett látogatásakor kijelentette: „Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak az ő múltjáért.”

Hely- és sporttörténetnek is vehetjük azt a kevéssé ismert történetet, amely szerint az első újkori olimpia megszervezésének helyszínéül a görögök akkori (1896-os) készületlensége miatt komolyan felmerült lehetséges megrendezőként Budapest neve, azon belül is az Aranyhegy keleti lejtőjébe vájt területen egy stadion felépítése.

Óbudai utcák

Méltó módon emlékezik meg az Anziksz tavaszi lapszáma a Péntek Orsolya által besorolhatatlan írástudók egyikének nevezett Gulyás Miklósról (1938–2013), egykori óbudai lakosról, aki 1956-ban, félig gyerekfejjel disszidált Svédországba, ahol könyvtáros lett. Hatvanéves kora után kezdett írni, az anyaországban a legismertebb kötete a Noran Kiadónál megjelent Óbudai utcák, noha ennyiben korántsem merül ki az oeuvre, csak a többi kötetét inkább Erdélyben adták ki. Az életút mellett egy-egy részletet is közölnek a szerkesztők Gulyás Miklós Óbudai utcák című kötetéből, valamint más emlékeiből, illetve egy volt gimnáziumi osztálytárs, Boga Bálint megemlékezését is közre adják.

Regényes

Ugyancsak érdekes alakok és történetek bontakoznak ki az Anziksz lapjain található további visszaemlékezésekből. Ilyen például Reviczky Imre személye, aki Horthy alezredese volt és akit hősként tisztelnek Romániában is. A Világ Igaza-elismeréssel kitüntetett magyar katonatiszt életek ezreit mentette meg 1943–1944-ben Erdélyben, akkori szolgálati helyén. Hasonlóan izgalmas Bán Béla élete, aki parasztfiúként lett debreceni kollégista, később harminc évig szerkesztette a Magyar Rádió műsorait, aztán trafikos, később kocsmáros volt Óbudán. Hetvenéves korától könyveket ír szülőfalujáról, feleségéről, a paraszti munkákról és idén jelent meg első regénye.

Beszélgetések

A szakmájáról és óbudai munkáiról beszél Kontur András szobrászművész, akinek több alkotása díszíti Óbuda köztereit, köztük a Reviczky Imre alezredesről készített emlékkő, geometrikus-absztrakt szobrai pedig kiállításokon, magángyűjteményekben, galériákban láthatók. Készít köztéri szobrokat, restaurál emlékműveket, síremléket farag, és közben folyamatosan dolgozik saját művészi ötletein is.

Mindezen túl a magazin állandó szerzőinek írásai mellett olvashatnak az Anziksz tavaszi számában beszélgetést egy pub „nagynénijével”, valamint az állatorvossal a felelős állattartásról és Óbuda sajátos kisállat faunájáról valamint arról is, hogy az állatorvosok munkakörének része a gazdák számára nyújtott lelki támogatás is.

Ugyancsak beszélgetnek a szerkesztők D. Horváth Piroskával, a Kaszásdűlői Kulturális Központ vezetőjével az öt éve működő 3K színvonalas programjairól, rendezvényeiről, valamint egyik legnépszerűbb ifjú színészünkkel, Vecsei H. Miklóssal, aki a Kolosy téren nőtt fel, és aki színházi darabokat, adaptációkat, blogot, verseket ír, zenél, énekel, főszerepeket játszik a Víg- és a Pesti Színházban.

Bodzay Zoltán