Az elemi iskola a tudás, a kultúra legelső olyan intézménye, mellyel az ember élete során elsőként kerül kapcsolatba. Ezért természetes, hogy minden iskolai közösség védelemre és támogatásra érdemes. Míg az oktatás a tudományok alapjaival ismerteti meg a gyermekeket, a nevelés a magyar társadalom hasznos tagjává kívánja őket formálni. – kezdte beszédét Bús Balázs polgármester.
A vészkorszak megpecsételte az izraelita iskolák sorsát. Ez az időszak még az ország közhangulatából sem következő megpróbáltatásokat hozott, a kirekesztés bűnös eszméje félresöpörte mindazt, amit az iskolákban humanizmus címszó alatt oktattak. Az Óbudai Izraelita Elemi Iskolát is 1944 tavaszán, a német megszállással egy időben zárták be. Diákjai, tanárai áldozatává lettek az akkori bűnös intézkedéseknek.
“Nekünk, a közügyek alakítóinak az a felelősségünk, hogy helyettük is szóljunk, ha e végzetes történelmi hiba újraéledésének nyomaira bukkanunk Magyarországon. Ezért tehát a leghatározottabban felemeljük szavunkat a Schweitzer Józsefet ért inzultus vagy a nagykanizsai zsinagóga menórájának megrongálásával szemben. A bűnt, mely sérti emberi méltóságot, a másik vallási meggyőződése iránti tiszteletet, gyökerestül kell kiirtanunk.”
A polgármester szavai után Márton László fogalmazta meg gondolatait. Az emlékezésnek nem a sebek felszaggatása a célja, hanem, hogy helyreállítsa azt, ami volt és ez által létezővé tegye a múltat – mondta a költő.
Lang János az egykori diákokat képviselve, beszédében felidézte az egykori iskola alapításának körülményeit, valamint az itt élő zsidóság életét. Az akkor még Zichy utcában 1784. június 17-én nyitotta meg kapuit a zsidó iskola. Akkoriban 284 zsidó család élt a kerületben, akik erős közösséget alkotva gyakorolták vallásukat imaházukban és teremtették meg a szellemi alapjait az iskolának.
Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija az emléktáblát a zsidó hagyományokban használatos emlékezés köveihez hasonlította, ami arra emlékeztet, hogy minden, ami az életben egyszer volt, azt csak egy sziklaszilárd kővel lehet megörökíteni. A mi felelősségünk az, hogy az emlékeinket őrizzük, gyermekeinknek továbbadjuk.
Horváth Viktor kőfaragó mester alkotását, az emléktáblát az egykori növendékek, azok leszármazottai, valamint az Óbudai Múzeum Közalapítvány állíttatta. Az ünnepségen felléptek az Andor Ilona Általános Iskola diákjai.
