„Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
‒ Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!”
(Ady Endre)
Fáj a hiánya annak, akit elvesztettünk, fájdalmas a felismerés, mennyiére is hiányzik. Koszorúk, virágok, gyertyák, mécsesek ‒ sokféleképpen rójuk le kegyeletünket.
De a mai és a holnapi nap mindenképpen az emlékezésről szól. És szóljon arról is, ma fejezzük kiérzéseinket szeretteink iránt, ma, amikor még megtehetjük, ma, amikor még együtt lehetünk velük e világban.
