Harrer Pál egy szőlőművelésből élő, sváb család gyermekeként látta meg a napvilágot 1829. október 18-án. Mivel egy fejlődési rendellenesség következtében az egyik kezét nem tudta rendesen használni, nem folytathatta apja mesterségét, így a tanulás jelentette számára a jövőt.
A szerény körülménye között élő, de igen dolgos Harrer család megteremtette fiuk iskoláztatásához a feltételeket, amit Pál ki is használt. Hiszen szorgalmának és tehetségének köszönhetően 19 évesen először írnokként, majd egy év múltán már jegyzőként dolgozott a korabeli közigazgatásban.
Az 1872-es és 1873-as esztendőkben Óbudát első polgármestereként szolgálta. Emellett Pest, Buda és Óbuda 1873 januárjában Budapestté egyesítésének lelkes támogatója és előmozdítója volt.
Az egyesüléssel Óbuda önálló városból a főváros harmadik kerületévé alakult. És Harrer Pál mint a kerület elöljáróságának vezetője képviselte az itt élők érdekeit 1886-ban történt nyugdíjba vonulásáig.
Harrer Pál szinte egész életét szülőföldjén töltötte, Óbudáért és a kerületi lakosokért dolgozott, életpályája elismeréseképpen királyi kitüntetést is kapott. Szolgálati évei idején vált Óbuda földművelő-szőlőtermelő mezővárosból fejlődő, iparosodó fővárosi kerületté.
Fia, Harrer Ferenc egy kötetben is emléket állított édesapja életművének, melyben így jellemezte őt:
„Mindig tárgyilagos volt, a dolgokat érzelmek és szenvedély nélkül szemlélte. E tulajdonságok fejlesztették ki élete vezető elvét: a közérdek mindenek fölé helyezését.”