Bús Balázs polgármester az óbudai Holokauszt-emlékév megnyitóján elmondta, az Óbudai Kövek éves rendezvénysorozat ötletét legfőképpen az óbudai zsidóság történelmi vonatkozásai, illetve a kerületben a nemzetiségek jelenlegi harmonikus együttélése indokolja. Óbudán már a XIV. században éltek zsidók, – az első hiteles okmány 1349-ben említi őket – és az évszázadok során, az összlakosságot nézve növekvő arányban éltek itt. A XVIII. században a zsidók Zichy gróf védelme alatt álltak, az előírt védelmi pénz megfizetése után a hatóság nem zaklatta őket, sőt, a Zichy grófok jelentős kiváltságokat is biztosítottak számukra. A zsidók, mint bérlők, szétszórtan lakták a mezővárost, 1737-ben számuk 43 családra tehető. Ebben az időszakban létesült a zsidó temető, s épült meg az első zsinagóga. 1770-ben alapították a Chevra Kadisát, míg 1784-ben Óbudán nyílt meg az első magyarországi világi zsidó iskola. 1787-re a zsidó családok száma 320-ra emelkedett. A zsidó vállalkozók (a Goldbergerek, Spitzerek, Freudigerek) a XIX. századra Óbudát textilipari központtá fejlesztették.
A Goldberger Textilipari Gyűjteményben megrendezett sajtótájékoztatón elhangzott, hogy az önkormányzat pályázott a kormány által létrehozott alapra, és a „Civil Alap – 2014” pályázati támogatásból 3,7 millió forintot el is nyert. Mivel azonban az eredetileg megpályázott összeg jóval több lett volna, saját költségvetéséből további 7,5 millió forintot különített el programjai megvalósítására.
A Holokauszt kapcsán szomorú tényként kell megemlíteni, hogy az óbudai téglagyár -ahol minden évben közös megemlékezést tartunk a helyi zsidó vallási vezetőkkel és a közösséggel- a nyilas hatalomátvétel után gyűjtőtáborként funkcionált, a deportálás, illetve a Német Birodalom felé gyalogosan induló halálmenetek egyik utolsó magyarországi állomása volt.- így idézte fel Bús Balázs a múlt borzalmait és emlékezett meg a 3000 óbudai áldozatról.
Mindemellett emlékeztetett arra is, hogy Óbuda hosszú időn át olyan „multikulturális” város volt, amelynek különböző etnikai, vallási közösségei tudtak békében együtt élni, ezért az emlékév programjait is az óbudai vagy az Óbudához kötődő zsidó közösségekkel egyeztetve állította össze az önkormányzat.
Végül Pilinszky János szavaival emlékeztetett arra, hogy a magyar zsidóság túlnyomó többségének 1944-ben történt deportálására való emlékezés, az áldozatok emléke előtt tisztelgő Holokauszt- emlékév, a magyar irodalom és a magyar művészet tragikus vesztesége is.
“Egyszerre megéreztük, alkalmunk volt megérezni, hogy jóvátehetetlen botrányt hagytunk magunk mögött. S ha a legszebb jövő állna is előttünk, a legszebb jövő is morális sivataggá válnék, ha nem éreznénk felelősséget azért, ami megtörtént. A szégyenért, a szörnyű szégyenért”
Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata 2014. májusában tartja a már hagyományos közös megemlékezését – a zsinagóga vezetőivel és közösségével-, a Holokauszt áldozataira. Ennek tervezett helyszíne az Óbudai Zsinagóga előtti tér.
Az emlékév során a kerületben található emléktáblák felújítását, cseréjét is elvégezteti az önkormányzat, a későbbiekben pedig a deportálások gyűjtőtábora, az egykori óbudai téglagyár körüli Kiss Mihály emlékpark létrehozását is tervezi.
A programokról az önkormányzat kulturális intézményeinek vezetői számoltak be. Ezek közül Lőrincz Edina kiemelte a Csillaghegyi Közösségi Házban vasárnap megtartott Népek Napja programsorozat Zsidó Kulturális Napját, ahol Varga Mihály beszédében így fogalmazott:
A holokauszt-emlékév vállaltan a felejtés és a közöny ellen küzd. Sokféleképpen tehetünk ezek ellen. Tehetünk úgy, hogy megnevezzük a megbocsáthatatlan és jóvátehetetlen bűnöket és bűnösöket, és fejet hajtunk az ártatlan áldozatok előtt. De tehetünk úgy is – és hiszem, hogy ennek legalább akkora szerepe van –, ha megismerjük a velünk együtt élő népek történelmét, kultúráját.
Azt gondolom – folytatta a miniszter –, hogy nemcsak az emlékezéshez, hanem a megbocsátáshoz és megbékéléshez is a másik megismerésén keresztül vezet az út. Mert csak a megismerés segíthet hozzá bennünket a megértéshez és a megértés vezet az elfogadáshoz. Ezért üdvözlendő minden olyan rendezvény, amely egy velünk élő nép – magyar identitása mellett is – sikeresen megőrzött sajátos színű és ízű kultúrájának bemutatására vállalkozik.- zárta szavait Varga Mihály.
A kultúrházak programjaiban szerepel még július 4-én a Muzsikás együttes a Szól a kakas már című koncertje, melyet az Óbudai Nyár keretében a Fő téren mutat be. De lesznek filmklubok és zenés és gasztronómiai (kóser kóstoló) programok is, Hobo pedig rendhagyó irodalomórán a költészet és blues viszonyát mutatja be.
Az Óbudai Múzeum április 24-én nyitja meg időszaki kiállítását, amely bemutatja az óbudai zsidóság történelmi gyökereit, intézményrendszerét, kulturális hagyományait, de betekintést nyújt a két világháború közötti, sokszor ma is élő, zsidókkal kapcsolatos „sztereotípiák” hátterébe is. A múzeum őszi tervei között szerepel az általános iskolások számára, egy tudományos konferencia megrendezése is, valamint a Buday Goldberger Leó életét bemutató könyv kiadása is.
Az Óbudai Platán Könyvtárban novemberben Bálint András lép fel Radnóti Miklós estjével, illetve kiemelt dokumentumokat helyez el a Holokauszt és a zsidóság témakörben megjelent szakirodalomból, illetve az érintett írók műveiből egy erre kialakított „Polc” -on. A könyvtárban további felolvasóestek és beszélgetések tarkítják a programot.
Az Óbudai Társaskörben májusban és júniusban a Rose című monodrámát játsszák, Vári Éva főszereplésével. Október 17-én Snétberger Ferenc adja elő a Liszt Ferenc kamarazenekarral Népem emlékére című művét, november 9-én Radnóti-emlékest lesz, míg decemberben a Szent Efrém férfikar Liszt Ferenc Dávid-zsoltárait és 19. századi bécsi zsidó zsoltárokat énekel Fekete László főkántor közreműködésével.
A történelmi háttérről, a programokról, aktualitásokról bővebben a Holokauszt-emlékévre létrehozott honlapon tájékozódhatnak az érdeklődők.
