Még mindig kevés szó esik a roma holokauszt borzalmairól, az 1944. május 16-án történtekről talán még kevesebb. Pedig e nap bizonyíték arra, hogy soha nem lehet teljesen felmorzsolni az ellenszegülést az igazságtalansággal és az embertelenséggel szemben, bármennyi félelem és tomboló erőszak is készül erre.
A náci koncentrációs táborok kegyetlen halálgyárakként működtek. Ám 1944. május 16-án Auschwitz-Birkenauban olyasmi történt, ami több volt, mit porszem a gyilkoló gépezetben: a romák fellázadtak fogvatartóik ellen. A kezük ügyében levő eszközökkel felfegyverkezve farkasszemet néztek az őket a biztos halálba küldőkkel. Aznap, május 16-án közülük senki sem vesztette életét. (Később sokakat küldtek más koncentrációs táborokba, majd augusztusban több ezer romát végeztek ki egyetlen éjszaka alatt.)
E nap, amelyet a roma ellenállás napjaként tartunk számon, túlmutat önmagán. Jelképe annak, hogy soha, de soha nincsen oly reménytelen helyzet, amelyben ne küzdhetnénk az életünkért és az emberi méltóságunkért. A romák példát mutattak ebben.
Az 1944. május 16-i hősök és valamennyi áldozat előtt kíván Óbuda-Békásmegyer Cigány Nemzetiségi Önkormányzat az idei, augusztus 2-i roma holokauszt emléknapja alkalmából fejet hajtani. Emléktábla avatásával tisztelegnek majd a halálba küldött roma honfitársaink emléke előtt. A roma holokauszt – porajmos – idején az óbudai téglagyárba gyűjtötték össze a cigányokat, majd marhavagonokba zsúfolva koncentrációs táborokba deportálták őket. A gyár egyik épületére kerül az emléküket őrző tábla.
