Február 28. szomorú nap egész kerületünk közössége számára. 1946-ban e nap indultak Békásmegyerről az első vagonok elűzött német ajkú honfitársainkkal, otthonukból az ismeretlenbe. Holnap emlékük előtt tisztelegve megemlékezésekkel és emlékmű avatásával idézzük fel közös veszteségeinket.
Békásmegyer történetére tekintve, látjuk, évszázad óta az egykor a délnémet földről érkező sváb családok történetével szorosan összefonódik. Hiszen szorgalmukkal, szaktudásukkal és közösségi életükkel formálták Békásmegyer arcát.
A német nyelv, kultúra és szokások értékei a mai napik gazdagítják Óbuda-Békásmegyer és egész hazánk közös kincseit. Mindannak ellenére, hogy a huszadik században a magyarországi svábság életét elképzelhetetlen sorscsapás sújtotta. Sorscsapás volt számukra és számunkra is.
A második világháború vége ugyanis a várt és vágyott béke helyett további tragédiákat hozott: a háborúban szintén sokat szenvedett német ajkú lakosok kollektív bűnösséggel lettek megbélyegezve, amelyet elűzetés és Németországba telepítés követett.
Kereken nyolcvan évvel ezelőtt, 1946. február 28-án, majd március 5-én 575 sváb családot, összesen 2449 embert, vagyis a békásmegyeri sváb közösség 92 százalékát, parancsolták marhavagonokba, hogy otthonaikat, földjeiket és életüket hátrahagyva Németország felé induljanak. Csupán egyetlen harminckilós batyu volt engedélyezett nekik — minden más, ami évszázadok munkájának eredménye volt, otthon maradt.
Erre az odaveszett otthonra és száműzött honfitársainkra emlékezünk holnap délelőtt a békésmegyeri Szent József Plébániatemplomban szentmise tartásával, ünnepi megemlékezéssel és a templom falán elhelyezett emléktábla megkoszorúzásával. Délután a svábok elűzetésének 80. évfordulója alkalmából a kerületi Tamás utcában emlékmű avatásával tisztelgünk.
