Sok szülő számára okoz a nyári szünetben (is) fejtörést, hogyan korlátozza, szabályozza a gyerekek képernyő előtt töltött idejét. Napjaink nagy kihívása a digitális gyerekkor, amire nincsenek kész válaszok.
Az iskolakezdéssel, szeptember elsejétől hatályba lép az a törvénymódosítás, amely korlátozza az iskolai okoseszköz-használatot. Ez azt jelenti, hogy az iskolában a diákok csak akkor használhatnak mobiltelefont vagy tabletet, ha az az iskolai tanulásban ad segédletet. Egyébként nem telefonozhatnak, tabletezhetnek az iskola falain belül. Eddig az iskolák a házirendjükben rendelkezhettek arról, hogy az adott intézményben le kell-e adni a telefonokat, de idén ősztől egységes szabályozás jön.
Van néhány szempont, ami miatt üdvözölhetjük ezt a törvénymódosítást:
- Fejletlen önszabályozás, önkontroll
Fontos tudnunk, hogy az emberi agy gyerekkorban fejlődik a legintenzívebben és ez a fejlődés egészen a húszas éveink elejéig eltart. Az idegrendszer érését és optimális fejlődését pedig nagyban befolyásolja az, hogy milyen ingerek érik a gyereket. A túl sok képernyőidő elveszi a lehetőséget a mozgástól, játéktól, társas kapcsolatoktól. Ugyanakkor az idegrendszer lassú érése azt is jelenti, hogy azok a funkciók, amik az önszabályozás, önkontroll funkciókért felelősek, még nem fejlődnek ki gyerekként. Azaz felesleges azt várnunk, hogy egy gyerek szabályozza a saját eszközhasználatát, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy sokan felnőttként is küzdünk ezzel.
- Iskolai bántalmazás
A telefonnal minden gyerek zsebében ott van egy fényképezőgép, videókamera is. Az iskolai bántalmazás megelőzéséhez ugyan nem elég ezeket az eszközöket eltenni, de tény, hogy így lényegesen kevesebb fotó, videofelvétel készülhet a gyerekekről, amit később feltöltenek, megosztanak egymással. Az így készült felvételek pedig könnyen válhatnak a bántás eszközeivé. Az iskolai bántalmazás komplex folyamat, amelynek egy része lehet ez a korlátozás, de ennek ki kell egészülnie egyéb preventív eszközökkel is a hatékonyság érdekében.
Október 2-án, az Esernyősben megrendezendő Digitális gyermekkor – az iskolai mobilkorlátozás tükrében című esemény.
- Szünetek
Gyakori látvány a szünetben telefonjába merülő tanuló, aki mozdulatlanul és szótlanul ül a helyén. Pedig két tanóra között nagyon fontos lenne a gyerekeknek az offline térben kapcsolódni, beszélgetni, játszani és mozogni, ha van rá lehetőség, kint a szabad levegőn.
- Órai részvétel, tanulás
Az iskolai teljesítményt, a kognitív képességeket nagyban befolyásolják az okoseszközök, akár már csak puszta jelenlétükkel is. Ha tudjuk, hogy bármikor kaphatunk értesítést, üzenetet, az befolyásolja azt, hogyan veszünk részt egy beszélgetésben, hogyan gondolkodunk, tanulunk. Az iskolában elengedhetetlen lenne, hogy a diákok valóban a tananyagra, tanárra, egymásra tudjanak figyelni, így ebben is segíthet, ha nincs náluk mobiltelefon, ami külső zavaró tényező lehet.
Ugyanakkor szeretnénk azt is hangsúlyozni, hogy a gyerekeknek joguk van a magánélethez, amiben nem szabad szükségtelenül korlátozni őket. Ezenkívül a gyerekkor dinamikusan változó időszakában más szükségletei, igényei vannak egy 8-10 éves kisiskolásnak és egy 16-17 éves kamasznak, ami további kérdéseket vet fel.
- A szabályok betartatása
Különösen fontosnak tartjuk, hogy az intézmény a rendelkezést a gyerekek számára is érthető módon ismertesse, lehetőség szerint hagyjon időt a megfelelő alkalmazásra. De idén ősztől jelenlegi ismereteink szerint egységes szabályozás jön. Tudatosítsuk, hogy a törvény mögött a gyerekek jólléte, érdeke áll, így a táskák átkutatása helyett célszerű olyan módszereket alkalmazni, ami segít a gyerekeknek is megérteni és betartani az új szabályokat, amelyek az oktatás ideje alatt rájuk vonatkoznak.
- Képzések, programok biztosítása
Az okoseszközök iskolai használatának korlátozása önmagában nem fogja megoldani a digitális gyerekkor nehézségeit. Jó lenne, ha a gyerekek részt vehetnének programokon, képzéseken a tudatos eszközhasználatról, az online biztonságról és a kritikus gondolkodásról.
- Saját telefonhasználatunk tudatosítása
Legalább ilyen fontos a saját eszközhasználatunk felülvizsgálata és az önreflexió is. Mennyit látja a gyerek a kezünkben a telefont? Vannak-e otthon szabályok, keretek a használatára, amelyek ránk, felnőttekre is vonatkoznak? (Például étkezésekkor soha nem telefonozunk.) Tudunk-e zavartalanul beszélgetni a gyerekünkkel úgy, hogy teljes mértékben rá figyelünk? Fontos felismerni, hogy a saját mobilhasználatunk mintaként jelenik meg a gyerekünk számára.
Az intézményeknek és a családoknak közösen kell vigyázniuk a gyerekekre, biztosítani azt az offline, valós gyerekkort, amiben biztonságosan fejlődhetnek, tanulhatnak és nőhetnek fel. Ne feledjük hát: együtt tehetünk legtöbbet a gyerekek biztonságáért!
Rosta Ágnes,
pszichológus,
a Hintalovon Alapítvány NEMECSEK Programjának szakmai munkatársa
A fenti cikk megegyezik az Óbuda Újság XXX. évfolyam, 18. számában megjelent írással.
Együttműködésünk a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvánnyal.
Az alapítvány NEMECSEK Programja.
