A most felnövekvő nemzedéket is emlékeztetni kell a történelem sötét időszakaira, hogy „soha többé ne érvényesülhessen a gyilkos kommunista diktatúra, bármilyen elnevezés köpönyege alatt is próbáljon visszatérni” – mondta Tarlós István Budapest főpolgármestere, a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapján, a Katinyi mártírok parkjában tartott megemlékezésen.
A kommunista rendszerek áldozatainak szóló emléknapot az első Orbán-kormány vezette be 2000-ben, annak a napnak az évfordulóját kijelölve, amelyen letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták Kovács Béla kisgazda politikust, a „második világháború utáni Magyarország egyik legjelentősebb kommunistaellenes szereplőjét.
Kovács Béla letartóztatása fontos határkő volt az 1945-47-es demokráciakísérlet történetében. Az a nap, 1947. február 25-e az első lépés volt azon az úton, amelyen a kommunista párt kiiktatta az ellenszegülőket, és megindult a totális, egypárti diktatúra felé. A későbbiekben a politikai osztály elsorvasztása, a társadalom ellenállásának megtörése, az egyházak kivéreztetése és megalázása, valamint a középosztály teljes szétzúzása is a kommunista diktatúra módszereihez és következményeihez tartozott.
„Csak akkor számolhatunk el és le az elmúlt 69 esztendővel, ha minden áldozat méltó emléket kap, minden bűnöst nevén nevezünk, ha lehetséges, még felelősségre is vonunk” – jelentette ki megemlékezésében a főpolgármester.
Tarlós István büszkeségének adott hangot, hogy 2008-ban Bús Balázs polgármesterrel közösen kezdeményezték a katinyi mártírok előtt tisztelgő emlékmű felállítását. A Katinyi mártírok parkja arról a tragédiáról kapta nevét, amelyben Sztálin parancsára az egykori szovjet titkosszolgálat a legszerényebb becslések szerint is több mint 15-20 ezer lengyel értelmiségit, valamint katona- és rendőrtisztet végzett ki – fejtette ki a városvezető, aki a történelem egyik legnagyobb hamisításának nevezte, hogy a kommunista rendszer sokáig náci propagandának állította be a történteket, amelyért Oroszország csak 1990-ben vállalta magára a felelősséget.
Világszerte körülbelül 100 millióra teszik a vörös diktatúra áldozatainak számát, közülük több mint egymillión Közép-Európából kerültek ki. Mellettük azonban azok is a rendszer áldozatának tekinthetők, akiket börtönbe zártak, vallattak, kínoztak, megbélyegeztek, vallási hovatartozásuk miatt üldöztek, továbbá megfosztották a tisztességes élet lehetőségétől.
Tarlós István beszéde végén röviden kitért a migránsválságra is. „Tegyünk azért, hogy ne történhessen meg, ami megtörtént a második világháború előtt, hogy mindenki sejtette, hogy mi a baj és nagy a baj, de mindenki becsukta a szemét, és senki nem akarta tudomásul venni és tenni ellene” – mondta a bevándorlás jelentette problémákra utalva.
A megemlékezést követően Faludy György Recski est című versét hallgathatták meg a jelenlévők, majd az emlékműnél koszorút helyezett el Budapest Főváros Önkormányzata nevében Tarlós István főpolgármester, Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata nevében: Bús Balázs polgármester és Kiss Anita jegyző, a FIDESZ III. Kerületi Szervezete, a Jobbik Magyarországért Mozgalom, a KDNP III. Kerületi Szervezete, a Lehet más a politika, a POFOSZ III. kerületi szervezete, Budapest III. Kerület Bolgár Nemzetiségi Önkormányzata, a III. Kerületi Görög Önkormányzat, Óbuda-Békásmegyer Lengyel Nemzetiségi Önkormányzata és a Wysocki Légió, a Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat, Budapest 3. Tankerülete, Óbuda-Békásmegyer Ifjúsági Önkormányzata, a 3. kerületi Fidelitas, az Óbudai IKSZ, valamint Óbuda-Békásmegyer Cigány Nemzetiségi Önkormányzata.
