Tenk László festészete a látott, a személyes és megélt élményből kiinduló, a közlés és az önkifejezés művészi szándékán alapuló figurális festészet. A maga útját járó művész, akinek nem célja a kortárs művészet progresszív kritériumaival diskurzust folytatni, hanem a lélekből fakadó érzelmek, hangulatok, képzelet, ösztönök és gondolatok mozgását, a tartalommal való személyes kapcsolat lényegét visszaadó művészet értékeit vallja. Az utóbbi 10 évben készült alkotásai ékes bizonyítékai ennek.
Tenk László komoly szerepet játszik a kerület kulturális életében. Az azóta meghatározóvá vált T-Art Alapítványt feleségével,
Tenk Zsóka gobelinszövővel közösen hozta létre 1990-ben azzal a céllal, hogy segítse a mai magyar képzőművészet hazai és külföldi megismertetését,
a különböző művészeti ágak, az alkotók és a művészettörténészek közötti kapcsolat elmélyítését,
valamint egy óbudai kortárs képzőművészeti gyűjtemény alapjainak megteremtését.
Nem túlzás azt állítani, hogy Óbuda művészetbarát közönsége számára ez a vállalt kultúr-misszió jelenti a legjelentősebb szakmai kapcsolódást a modern magyar képzőművészet irányába. A festőművész nem véletlenül nyerte el először az Óbuda Kultúrájáért díjat, majd lett Óbuda-Békásmegyer díszpolgára.
A kiállítás megnyitóján Bús Balázs polgármester így köszöntötte a Munkácsy-díjas művészt: “Lászlóban én mindig a jó kedvű, tettre kész alkotót láttam, aki inspirációért, kreatív elgondolásokért sohasem ment a szomszédba. Szereti hivatását, szabad és független, műveiben is önazonos. A zene, az irodalom és a képzőművészet világában számos példát találunk gyötrődések által születő zseniális alkotásokra. Tenk László viszont a képzőművészeti főiskolától kezdve az egyenes utat járja. Képességeit jó használva vált sikeres és elismert művésszé. Hálás vagyok a sorsnak, hogy a hivatal épületében, az otthonomban és a hivatali szobámban is Tenk László képei vehetnek körül, mert így általuk egyszerre kalandozhatom az számomra leginkább kedves helyszíneken: Erdélyben, a mediterrán tájakon és természetesen Óbudán.”
