Polgári hagyományokat követő fontos közösségi eseménynek ad évről évre otthont a Kiscelli kastély. Történelme során falai mindig az állandóság és a városrész megmaradásának szimbólumaként magasodtak. Trinitárius közösségnek, monarchiabeli arisztokratának, ’56-os ellenállóknak, majd különböző művészeti gyűjteményeknek jelentett menedéket; mára az Óbudáért tenni kész polgárok számára nyújtson alkalmi találkozóhelyet.
Évről évre visszatérő ünnepi alkalom Óbuda-Békásmegyer városvezetése és intézményei számára a Kiscelli kastély templomterében rendezett újévi koncert. A hagyományok szerint a Danubia Zenekar előadása előtt a városrész polgármestere köszönti a megjelenteket.
Bús Balázs újévi köszöntőjében arról beszélt, hogy jövőnk tőlünk, akaratunktól, képességeinktől, tehetségünk is függ.
– Ha visszatekintünk a mögöttünk álló évekre, igazán nincs miért szégyenkeznünk. A korábban kialakított, párbeszéden alapuló óbudai modell mára meggyökeresedett, s más döntéshozók előtt is példaértékűvé vált. Az itt élők számára azonban ennél fontosabb, hogy a hivatali és városépítő munkában kiszámítható működést eredményezett, s ebben – pártállástól függetlenül – vitathatatlan érdemeket szereztek az óbudai képviselők. Feladatunk most abban áll, hogy e közösen létrehozott értéket megőrizzük és továbbfejlesszük – fogalmazott a polgármester. 
Mint mondta, 2013. új viszonyrendszerek próbájának éve lesz, hiszen új koordinátarendszerbe került a helyi szintű közigazgatás és a közoktatás struktúrája is. A változtatás hasznosságáról az Óbudán tanuló diákok, szüleik, illetve a hivatalos ügyeiket intézők fognak tapasztalataik alapján ítéletet mondani. – Bízom benne, hogy az eddigi magas színvonalú oktatás stabilizálódik, a járási hivatal pedig működése során megőrzi a korábbról ismert ügyfélbarát jellegét. Erre reális esély van, hisz az új szervezetek vezetőivel kitűnő emberi és szakmai kapcsolatot sikerült az évek során kialakítani – tette hozzá a kerület első embere.
Beszédében kifejtette: kutatások szerint a magyar ember meglehetősen individualista szemléletű, mégis érdemes hinni a bizalomban és az eltérő érdekek összebékítésében, a közösen elért sikerek erejében. Máté evangéliumának 7. verse 12. szakaszát idézte: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták.”
– A 2000 éves tanítás egyszerre foglalja magában a szolidaritás, illetve az egyenlő mérce ma is aktuális alapelvét. Az iránymutatást azonban rendre felülírja az önhitt és számító emberi gondolkodás, melynek nyomában gyakran fájdalom és reményvesztettség jár még ma is – mondta a polgármester. Arra figyelmeztetett: a társadalmi hierarchiában betöltött pozíció alapján egészen másképp cseng az esély szó fent, mint legalul. Csak az erős képes másokat ki- és felhasználni saját céljaira, s ugyancsak az erős sajátja a lent lévők felemelni tudása is.
Pilinszky János citálva emlékeztetett: Az ember millimétert se mozdulhat ki a világ törvényeinek hullámveréséből. Senkinek sincs módjában kitörni térből és időből. Közös hullám emel és ejt: mindannyian engedelmesek vagyunk. De szívünk számára adott a választás, hogy jobbak vagy rosszabbak legyünk a világnál, melynek részei vagyunk. Ez módunkban áll. Hogy kegyetlenebbek legyünk vagy irgalmasabbak a változatlan és megváltoztathatatlan egésznél.
A polgármester arra figyelmeztetett: akiknek megadatott, hogy szélesebb horizonton szemléljék, s adott esetben alakítsák is a körülöttünk zajló eseményeket, komoly felelősséget hordoznak. Döntéseikkel mások esélyeire is hatással vannak, ezért összefüggésében kell látniuk a folyamatokat. – A mindenkiről gondoskodni képes államról ugyan kiderült, hogy nem több puszta utópiánál, mégis hatalmas rá ma is az igény. Erre utal a múltba révedés éppúgy, mint a hallható szociális demagógia, tehát erre figyelemmel kell lennünk. Mi azt gondoljuk – Ludwig Erhard egykori német kancellár elgondolásával egyetértve – hogy az egyéni sorsok jobbra fordításának a sikeres gazdaság az első és legfontosabb eszköze. „Annál kevesebb szociálpolitikai beavatkozás és segítő intézkedés szükségeltetik, minél sikeresebben alakulhat a gazdaságpolitika.” Kívánom tehát, hogy a vállalkozások ezekben a válsággal sújtott időkben is megtalálják a számításukat, teremtsenek lehetőséget, s így esélyt minél több alkalmazott számára, hogy az ő sikerük mindannyiunk közös sikere lehessen.
Őszintén szeretném mindezt, noha azt látjuk, hogy már több mint 20 éve köti le a magyarok alkotó energiáit a kérlelhetetlen egymásnak feszülés. Kelet-Európa városaiban járva láthatjuk, hogy mekkora árat fizettünk ezért.
Ám, ahogy mind szélesebbre tárul az ismeretek és információk kapuja, úgy nő az esélye annak, hogy felülemelkedjünk e káros szembenálláson. Biztosan állíthatom, hogy hatalmas energiákat lenne képes felszabadítani a megegyezni tudás, s általa jelentősen erősödhetne a politikába vetett bizalom is – mondta Bús Balázs.
– Számomra az elmúlt év végének eseményei mutattak rá igazán a változtatás fontosságára. Az ifjúság körében tapasztalt értékválság egyenes következménye az elmúlt évtizedek liberális oktatás- és média politikájának, melynek a fiatalok az egyértelmű áldozatai. Az önérdekű fogyasztói szemléletből két népszerű-, ámde hibás állítás következik. Az egyik, hogy nekem minden jár, a másik pedig, hogy minden lecserélhető és pótolható. Erre utalnak legalábbis a tavaly decemberben megfogalmazott diák követelések. A hazát változtatni akarók felvetései a társadalmi szerződést felmondják, és a generációk közötti szolidaritást megszüntetik. Ahogy az látható, divatosabb kilépni egy nehézségekkel küzdő kapcsolatból, lecserélni a társat, mint időt és energiát ráfordítva helyrehozni azt, én mégis ez utóbbit javaslom. A kapcsolatokból nem kilépni és elmenekülni kell,– legyen szó házasságról vagy a hazához fűződő viszonyról – hanem megküzdeni érte. Azt gondolom, hogy igazán társ az életünkben csak egy van, ahogy haza is. Helyre kell állítanunk a lehetőségek és kötelezettségek egyensúlyát, s ezzel egy időben javítani a boldogulás magyarországi perspektíváit – zárta a gondolatsort a polgármester.
Kifejtette: közérzetünk az esélyek, lehetőségek és a külső adottságok mellett azonban saját lelki alkatunktól is függ. Az óbudaiaknak szerencséjük van, mert van kire tekinteniük, ha az élet örömeinek megszemélyesítőjét keresik. 2013-ban Krúdy évet ünnepel a kerület, így az egykori író emlékének felelevenítése sokaknak adhat ízelítőt a századelő világának sajátosan krúdys hangulatából, s ez által értékes kulturális élményt is.
A polgármester végül köszönetét fejezte ki az Óbudai Danubia Zenekarnak, amiért 2013-ban is valódi koncertélménnyel ajándékozzák meg hallgatóságukat. Külön megtiszteltetésként értékelte, hogy a koncert karmestere Héja Domonkos volt, aki nem csak a zenekar alapítója és művészeti vezetője, hanem az operaház karnagya.
