„Uszály-kapitánynak lenni a Dunán, gyerekkoromban tudtam,
hogy ez a legmenőbb dolog a világon, ezt minden gyerek tudja…”
(Lackfi János: A legmenőbb dolog)
Az Óbudai Anziksz szerkesztői ezúttal nyolc kortárs költőt kértek fel, hogy írjanak a nyári, nagy Duna-számba egy-egy verset, amelyet a dunai élményeik ihlettek. Az írásokhoz Oláh Gergely Máté készített fotográfiákat. Erdős Virág, Fehér Renátó, Jónás Tamás, Karafiáth Orsolya, Kemény István, Lackfi János, Simon Bettina és Tóth Krisztina költeményeit szeptembertől köztéri plakátokon is olvashatják az óbudai Duna-parton sétálók.
Itt készült a magazin címlapja is, Alattyáni István festőművész a címlap alkotása közben mesélte el, miért nem tegezi soha a Dunát.
Vámos Miklós a Dunáról, a nagy varázslóról
Beszélgetést olvashatunk még e lapszámban többek között Vámos Miklóssal, aki huszonegy éve él a Római-parton, és a Duna szerelmesének tartja magát, kapcsolatuk gyökeréről így vall: „Én a folyóvizeket szeretem, nem az állóvizeket – képletesen, meg valóságosan is.” Így az sem meglepő, hogy sok regényében fel is bukkan a Duna, ahogyan az író nevezi, a „nagy varázsló”.
Legát Tibor pedig minden részletre kiterjedően megírta az óbudai hajózás históriáját. 201 évvel ezelőtt kötött ki az első gőzhajó valahol a mostani Árpád híd környékén. És ezzel elindult Óbuda és a dunai közlekedés közös története. Melynek oly csodálatos epizódjai voltak, mint például az első hajó megépítése és vízre bocsátása az óbudai hajógyárban vagy éppen a sokunk gyermekkori emlékét felidéző legendás vízibuszforgalom.
A középkorban sem szertettek adót fizetni
Nincs olyan történelmi kor, amelyben az itt élő emberek ne hoztak volna létre településeket a Duna mentén, így szinte az ember jelenlétének kezdete óta őrzi közös emlékeinket, írja Spekner Enikő. Aki az óbudai rév történetének eredt a nyomába, amelynek megértéséhez nélkülözhetetlen a városi fejlődés történetének főbb mozzanatait megismernünk, így a történész szerző azokra is kitér, egészen a középkorig visszanyúlva.
A gabonaőrlés technikája rengeteget fejlődött az évezredek során, ezt már Horváth Péter muzeológus meséli nekünk. Ennek a fejlődésnek az egyik állomása a hajómalmok megjelenése A budai hajómalmok működésére már 1292-ből találunk írásos bizonyítékot, amely valójában egy feljelentés. Az írója arról panaszkodik, hogy a hajómalmok működése zavarja a halászatot, és még adót sem fizetnek utána…
Rudolf Péter fociról, halászléről
És a nyári lapszám olvasnivalói között ott van a Rudolf Péterrel készült nagyinterjú is. Vele, aki a gyermek- és ifjúkorát Óbudán töltötte, és a harmadik kerület még mindig fontos része az életének. „Én még a valódi Óbuda egy szeletét kaptam meg a kis házaival, egyedi hangulatával” – mondja azokról az évekről.
Az Óbudai Anziksz állandó szerzőinek novellái mellett olvashatunk egy részletet Hollós Csaba Mose Münz lajtorjája című egyfelvonásos színdarabjából is, amely az Óbudai Zsinagóga fennállásának 200. évfordulója alkalmából kiírt színműpályázat győztes alkotása. A pályázatot az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség és Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat közösen hirdette meg, hogy méltó módon ünnepelhessük az Óbudai Zsinagóga születésnapját.
Az Óbudai Anziksz nyári lapszáma a Fő téri Esernyősben olvasható és szerezhető be.
Rudolf Péter színművész, a Vígszínház igazgatója
fotó: Lakatos János
