Nagy Lajosné, leánykori nevén Novák Julianna, 1912-ben Somogytarnócán látta meg a napvilágot elsőszülött gyermekeként, testvérei, a három évvel fiatalabb Ilona és a 8 évvel fiatalabb Lajoska mellett. Édesapja Novák István gépészként kereste kenyerét, édesanyja Pintér Júlia a háztartást vezette. Rossz anyagi körülmények között, de szeretetben nevelték gyermekeiket. Julika néni még gyermekként élte át az I. Világháború okozta nehézségeket. Több közeli hozzátartozóját is elveszítette.
Elmondása szerint a sok-sok szenvedésen mégis a hétköznapi dolgok lendítették át, mint például a zene, az énekek és az állandó alkotó tevékenység szeretete. Tagja volt a helyi templom kórusának, minden vasárnap lelkesen énekelt a gyülekezetben. A férjével Kaposváron éltek már mikor megszületett a fiuk Zoltán, majd két lányuk, Judit és Erika. Becsületesen taníttatták őket. A megélhetésre szükséges pénzt, malactartással és cserélgetéssel teremtették meg.sokszor adtak túrót, tejfölt a szükséges ruhákért cserébe, mert nagy szegénység volt. A fia gépészmérnök lett. Nyugdíjba vonulása után sajnos Julika néni elveszítette egyetlen fiát. Judit lánya tanítónő lett, és két fiúunokával lepte meg, Erika pedig fizikus, egy Németországi gyár igazgatója, egy fiú és lányunoka büszke édesanyja. Mára 4 dédunokával gazdagodott népes családja.
Julika néni jelenleg a Gaudiopolis Idősotthon nagyra becsült tagja, lakótársai tisztelik és szeretik hihetetlen kitartásáért és életszeretetéért. A mai napig aktívan segít a közösség életének mindennapjaiban, romló látása ellenére naponta készített gyönyörű kézimunkáinak, valamint a saját keze által gyúrt ízletes (régi időket idéző) pogácsáinak sokan a csodájára járnak. A ház rövidke történetében rekordot döntve elnyerte a farsangi ünnepség jelmezversenyének első díját, melyet saját készítésű maskaráinak büszke viselőjeként két egymást követő évben is ő kapott. Ő az intézmény első, 100 évet megélt lakója, s ezzel, valamint elragadó személyiségével örökre beírta magát a Gaudiopolis eddigi rövidke történetébe.
