„ha botladoztam; hányszor ihlettél meg,
s nem engedted, hogy kifulladjak vénen; –
ezerkilencszázötvenhat, te csillag,
oly könnyű volt a nehéz út veled!
Nagyon soká sütöttél ősz hajamra,
ragyogj, ragyogj, ragyogj sírom felett.”
Faludy György 1956, te csillag című, fent idézett versét 1986-ban írta. Egyike volt a forradalom és szabadságharc azon túlélőinek, akik sokat meséltek nekünk arról az októberről és az azt követő vészterhes időkről, a művészet eszközeinek segítségével is.
Ma, a hatvanötödik évfordulón az 1956. október 23-án történtekre emlékezve felidézzük a dicsőséges pillanatokat, miközben mégis szomorúan tekintünk körbe. Évről évre egyre kevesebben vesznek körül minket azok közül a hősök és szemtanúk közül, akik átadhatnák személyes emlékeiket, visszaemlékezéseiket huszadik századi történelmünk legemlékezetesebb napjairól.
Akár ismert alakjai, akár névtelen hősei a forradalomnak, becsüljük meg, hallgassuk meg tisztelettel a visszaemlékezéseiket. Hogy e kincseket majd egyszer saját gyermekeinknek is továbbadhassuk.
