„Ketten kellünk hozzá. Mindig. Ahhoz, hogy élni kezdjen egy gondolat, egy történet, egy érzés. Én csak elkezdhetem.” Krúdy Gyula soraival köszöntötte Óbuda-Békásmegyer városvezetése Varsó Bemowo kerületének képviselőit a két városrész testvérvárosi kapcsolatának 20. jubileumi évfordulója alkalmából rendezett emléktábla avatási ünnepségén.
Varsó-Bemowo és Óbuda-Békásmegyer testvérvárosi kapcsolata 1999. június 19-ére datálódik, ekkor került ugyanis aláírásra az együttműködési megállapodás a hivatalban lévő akkori két polgármester Wiesław Sikorski és Tarlós István közreműködésével. A testvérvárosi kapcsolat megerősítésére a 10. évfordulón került sor, amelyet Bús Balázs polgármester és Jarosław Dąbrowski akkori polgármester láttak el kézjegyükkel.
A táblaavatás után a lengyel delegáció tagja: Urszula Kierzkowska polgármester asszony, Maciej Lasek alpolgármester és Joanna Pawełczyk, a Szervezési Osztály vezetője Bús Balázs polgármesterrel tartottak megbeszélést a testvérvárosi kapcsolat gyakorlati kérdéseiről. Szóba került többek között a gyermekek csereüdültetése, a diákcsereprogram, valamint a kulturális együttműködés keretén belül egy ösztöndíjprogram lehetősége is. Az ötletek megvalósíthatóságát mindkét fél megvizsgálja, majd a közeljövőben közösen dolgozzák ki az ideális együttműködési lehetőséget. A tárgyalást követően Bús Balázs polgármester ismertette a tavaly megválasztott polgármester asszonnyal Óbuda történelmi, kulturális valamint demográfiai helyzetét és helyét Magyarország fővárosában.
A lengyel delegáció itt tartózkodása alatt ellátogatott több kerületi kulturális intézmény programjára: a magyar költészet napján Urszula Kierzkowska és Bús Balázs együtt adták át a Bem József Díjat a Kaszásdűlői Kulturális Központban Konrad Sutarskinak. Az író, költő és műfordító a lengyel-magyar kapcsolatok és barátság elmélyítését célzó munka elismeréseként kapta meg a rangos kitüntetést.
A 20 éves jubileum záróeseményén a két polgármester közösen gyújtott gyertyát a Katyńi Áldozatok Emléknapja alkalmából rendezett megemlékezésen. Az Árpád Gimnázium előtt álló emlékműnél Bús Balázs beszédében elmondta:
„a lengyel nép számára 1940 tavasza örök emléke marad a Szovjetunió vérszomjas erőszakának, annak a fojtogató titoknak, melyről 50 éven át a kommunistáknak kötelességszerűen hazudni-, az áldozatok hozzátartozóinak pedig hallgatniuk kellett.” Hozzátette: “A náci uralom rémtetteivel szemben a kommunista bűnösökre sohasem sújtott le a jogállamra oly kényes nemzetközi igazságszolgáltatás. A felelősök meghaltak, mi pedig itt állunk a katinyi fák árnyékában és nem értjük, miért nem illeti meg a náci háborús bűnösökhöz hasonlóan a kommunisták tevékenységének kárvallottjait a nürnbergi perekhez hasonló elégtételadás. Félő, hogy soha nem is fogjuk megtudni. A szovjet erőszak történelmi fejezete máig lezáratlan, a katinyi erdő pedig tovább kísért.”
A megemlékezésen Varsó-Bemowo polgármester asszonya, Urszula Kierzkowska a következőket mondta: „Katiny ma lengyel tisztek és értelmiségiek tragikus sorsának szimbóluma, de ez nem az egyetlen hely, ahol ezer meg ezer lengyel nő és férfi szenvedett, és az áldozatok családtagjainak halála biztosíték lett volna arra, hogy a független, szabad lengyel állam sohasem születik újjá. Ma mégis itt vagyunk együtt és a saját anyanyelvünkön beszélünk. Együtt vagyunk, mert sikerült legyőznünk a rosszat és kivívnunk a várva várt szabadságot. Ezen a helyen állva szeretném nektek, drága barátaim, teljes szívemből megköszönni azt, hogy Óbudán- Budapest III. kerületében élő az emlékezet a lengyel vérről.”
