Nem gondoltam volna, hogy egyszer még visszakívánkozom az iskolapadba, de a budapesti Zápor Általános Iskolának és Gimnáziumnak az ötvenhatos forradalom és szabadságharc emlékére rendezett ünnepélyes csapatgyűlése olyan bájosan és profi módon idézte meg a szocializmus korát, hogy ez a gondolat is megfordult a fejemben. Bár az iskola épületéből hangos énekszó harsogja az úttörő-indulókat, rövidesen kiderül, hogy nem a tanulók, hanem az üres – hatalmas népköztársaság-címerrel díszített – tornateremben felállított hangszórók a tettesek. Az épület földszintjén az egyik falon régi, virágokkal megtűzdelt hosszúkabátok, rajtuk a hősi halált haltak névsorával, mellette a szülők által összegyűjtött, ötvenes évekbeli tárgyakból rögtönzött kiállítás látható: kitűzők, „Előre”-feliratú övek, a Néphadseregek Nemzetközi Versenyének 1951-es kitüntetése, illetve a Magyar Vadász című lap 1957-es száma, borítóján tucatnyi kiterített nyúllal, benne a hírrel: „Befejeződött a vadgazdálkodási tanfolyam Nagykanizsán”. Egy megsárgult füzetben esetlen, gyermeki kézírással „A pajtás-család szabályai”. „A pajtás hazáját és népét szereti, mindig őszinte és becsületes, tiszta és rendes”. Az ehhez hasonló kincsek mellett tulajdonképpen maga a rendezvény is aranyat ér, hiszen nem egy hosszú, unalmas ünnepséggel, hanem valódi időutazással, az ötvenes évek kézzel fogható élménnyé alakításával von be kicsiket és nagyokat.
A teljes cikk a kultura.hu oldalon olvasható.
