Éppen edzésen volt, amikor megcsörrent a telefon. Nem akarta felvenni, de látta, a férje keresi, ő pedig nem zavarná ok nélkül. Hallotta Csabi hangját: “Szomorú dolog történt.” Szandi nagyon megijedt. Első gondolata az volt: csak nem az édesanyját érte baj? Amikor megtudta, hogy meghalt János atya, képtelen volt megszólalni. Rohant haza, elővette a fényképalbumot, amelyben jó pár kép volt az atyáról. Látni akarta az arcát, a szemét, a biztató mosolyát. Képtelen volt elhinni, hogy a 64 éves életerős férfi nincs többé, örökre elment. Nemcsak Szandinak, sok száz emberek volt ő lelki támasza. Mi lesz velünk nélküle? Ez volt az első gondolata. János atya volt az, akihez mindig bizalommal fordulhatott. Az énekesnő állítja, azért küldte neki Isten az atyát, hogy általa irányítsa a sorsát. “Hihetetlen, hogy nincs többé. Én ma nem lennék az az ember, aki vagyok, ha nincs János atya! A szüleim nem voltak hívő emberek, nem jártak templomba. A hitemet magamnak és az atyának köszönhetem. 21 évvel ezelőtt az édesapámmal a pünkösdfürdői strandon, egy padon ültünk, fagyiztam, közben néztem az eget, és megkérdeztem aputól: meg vagyok én egyáltalán keresztelve? Szégyenkezve mondta, hogy nem. Aztán másnap elvitt a templomba, véletlenül kerültem János atyához” – mondja könnyes szemmel. János atya jelen volt Szandi életének minden meghatározó pillanatában. Tíz évvel ezelőtt ő adta össze őket Csabival, ő keresztelte meg a fiait, házszentelőn is volt náluk. Jeles napokon előfordult, hogy elfogadta Szandi vacsorameghívását is. “Szeretett enni, ízlett neki, amiket főztem. Mi a gyerekekkel vacsora előtt mindig szoktunk imádkozni. Amikor nálunk volt, János atya tanított nekik egy új imát: édes Jézus, ide hallgass, éhes vagyok, mint a farkas, ámen! A gyerekek nevettek, és azóta is időnként így imádkoznak vacsora előtt.”.
Best Magazin
