Különös életpálya az övé. Előbb a barna, majd a vörös diktatúra szorításban kellett megtalálnia önmagát, saját művészi hangját, ezekkel szoros összefüggésben pedig második hazáját, melynek újkori történelmét ugyancsak a barna és vörös terror alakította – méltatta Bús Balázs polgármester a megemlékezésen Kerényi Gráciát. A hetvenes és nyolcvanas évek ellenzéki mozgalmának méltatlanul elfeledett művésze baráti szálakkal kötődött Csengey Déneshez, Csoóri Sándorhoz, de Krassó Györggyel, Solt Ottiliával és Demszky Gáborral is közösséget vállalt.
Lengyelországban a kommunista rendszerrel élesen szemben álló katolikus egyház képviselőivel is többször találkozott, Stefan Wyszyński bíboros-hercegprímással és Antoni Baraniak poznańi érsekkel, valamint annak szemináriumi barátjával – Karol Wojtyła krakkói érsekkel, akit később II János Pál pápa néven ismert meg a világ.
A polgármester beszédében úgy fogalmazott, a lengyel nép XX. századi sorsfordulói, a katinyi tragédiától kezdve, a lengyel ellenálláson át, a szolidaritás mozgalomig, – a magyar társadalom jobbik részéből mindig szimpátiát váltott ki. Közülük talán Kerényi Grácia tette a legtöbbet a két nép irodalmi kultúrájának közelítéséért, amiért 1970-ben megkapta a Lengyel Kultúra Érdemes Alkotója címet, 1980-ban pedig a lengyel Pen Club műfordítói díját. Lengyelországi utazásai, és az ezzel összefüggő állandó hatósági zaklattatásai az élni akarás és az erkölcsi megújulás erejét sugározta, s sugározza a mai napig is felénk.
Az ünnepi megemlékezésen jelen volt Kerényi Grácia egykori barátja, Włodzimierz Odojewski író is, aki a harmadik leghíresebb lengyel ember Európában.
obuda.hu
