A darab központjában Keresztes Krizosztom ferences rendi atya áll, aki a vészterhes időkben is meg tudta tartani azt a hitet és igét, melyért felesküdött az egyháznak.
A drámabeli színtársulat az 1944-es délvidéki vérengzést viszi színre; ahol akkoriban mintegy 40 ezer magyart öltek meg a bevonuló szerb kommunisták. A próbák középpontjában az újvidéki ferences rendi Krizosztom atya áll, aki tökéletesen tisztában van a várható kegyetlen változásokkal, mégis a haláláig kitart, nem roppan össze, nem törik meg, a végsőkig ellenáll, vállalja a nehezebb utat és megérti rendtársa félelmét, rettegését.
Mint mondja: Isten minden emberre annyi terhet rak, amennyit elbír.
Krizosztom atyát, a bevonuló partizánok kihallgató tisztje, aki mellesleg a rendházban álnéven, mint pravoszláv pap bújt meg a háború alatt, azokról a személyekről faggatja, akik kiemeltebb helyet foglalnak el a magyar társadalmi életben, és személyeikben képviselik azt az összetartó erőt, amelynek megtörése, az új kommunista délszláv állam számára, államérdek. Ugyanis az itteni magyarsággal akkor nem lesz semmilyen gond, ha lemondanak az ezeréves magyar államról. Az atya anélkül hal meg, hogy megtörnék a pribékek. A kivégzések elkezdődnek és áldozatul esik szinte mindenki, aki elérhető és valaha is kiállt a magyar nemzet együvé tartozása mellett. A túlélőkben a félelem és az élnivágyás a bármivel való megalkuvás formáját ölti.
Aztán változik a szín és a jelenbe lépünk – 2004 őszébe.
A darab próbái alatt a színtársulat nagy reménnyel várja a december 5-i népszavazást: hitük és szavaik szerint „már nemcsak szülőföldjük lesz, hanem hazájuk is”. A népszavazás kimenetele a társulat színészeiben megtöri az addig reményteli várakozást, s ebből ered az előadás mellékcíme is: Az Őszödi Köztársaság.
V. M.
