A Római Birodalom idejében Saturnus isten nevéről mindenkinek az év utolsó hónapja, azon belül is a december 17. és 23. között tartott féktelen ünnepség, a szaturnália jutott eszébe. Ekkor szünetelt a munka, az iskolákban a tanítás, a bíróságokon nem hoztak ítéletet, a kiszabott büntetések végrehajtását pedig felfüggesztették.
Igaz, az ókori szaturnáliák világáról ma már csak részleteiben kaphatsz képet, most azonban a budapesti Aquincumi Múzeumban lehetőséged nyílik, hogy egy kicsit belefeledkezz a római ünnep hangulatába. A sok tekintetben a karácsonyi hagyományokat is tápláló ókori karneválból számtalan ötletet meríthetsz. Áldozatbemutatás, szaturnália-ajándékkészítés és -vásárlás mellett a régi ünnephez hozzátartozó kockajáték, diótorony, malom és egyéb, a római korban népszerű, máig fennmaradt játékok és játékszerek várnak rád az Aquincumi Múzeum új kiállítási épületében és a környező szabad téren.
Mindemellett a szaturnáliák lakomáin kedvelt találós kérdések sem hiányozhatnak, ezúttal kvízjáték formájában kerülnek terítékre. Nem is keveset nyerhetsz velük: a római játékok győztesei és a kérdéseket helyesen kitöltők ugyanis játékérmet kapnak. Minél többet gyűjtesz össze belőlük, annál nagyobb az esélyed arra, hogy az irodalmi és a színpadi programok után megrendezett rabszolgavásáron sikerrel licitálj.
Az óbudai szaturnália fő attrakciója ugyanis a rabszolgavásár és a rabszolgák megvendégelése lesz, ahol nemcsak a gladiátor-rabszolgákat árusítják ki, hanem felajánlások alapján a közönség is eladhatja családtagjait, mindezt a Rabszolgák Szabad Collegiumának szigorú felügyelete mellett.
Féktelen ünnep: felfordul a világ
Bár az Aquincumi Múzeumban csak december 19. és 21. között ünnepelhetünk, az egykori szaturnáliák már 17-én elkezdődtek. Ekkor kövezett be az, amire sokszor vágyódunk: úr és szolga helyet cserélt, féktelen karneváli hangulat lett úrrá Itáliában.
Az emberek, ahogy mi is karácsonykor, megajándékozták egymást mécsesekkel, agyagszobrocskákkal. Sőt bolondkirályt is választottak, aki a magyar néphagyomány pünkösdi királyával állítható párhuzamba. A szaturnália olyan népszerű volt, hogy időtartama először öt, később hét napra növekedett.
Sok minden történhetett ezekben az ünnepi napokban, a legfontosabb mégis az volt, hogy átmenetileg eltörölték a szabadok és a rabszolgák közötti szilárd társadalmi határvonalat. A rabszolga véleményt nyilváníthatott, pocskondiázhatta urát, asztalához ülhetett, akár le is részegedhetett. A gazdának pedig be kellett vonulni a konyhába, mert ő szolgálta fel az ebédet, és addig nem ehetett, amíg a rabszolga jól nem lakott, s le nem szedték utána az asztalt.
Egyes családokban játékköztársaság alakult, amelyben a rabszolgák látták el a magas állami tisztségeket, törvényt szabtak, parancsoltak, mint a consulok, praetorok.
A szabadok ennél is tovább mentek, egymás között játékkirályságot alakítottak, amelynek uralkodóját sorsolással választották meg. A “szerencsés” király az ünnep végéig mulatságos, tréfás parancsokat osztogatott alattvalóinak. Volt, akinek bort kellett vegyítenie, volt, akinek énekelnie, a másiknak táncolnia, a harmadiknak saját gyalázatáról szónokolnia.
A nép tehát evett, ivott, mulatozott, átadta magát a féktelen jókedvnek és örömnek. E néhány nap alatt a felebaráti szeretet uralkodott Itáliában. Az emberek féken tartott belső vágyai felszínre kerülhettek, hogy néhány nappal később megint eltűnjenek a lélek ki nem fordítható bugyrában.
Az Aquincumi Múzeum Saturnalia – A karácsonyi ünnepkör gyökerei az antikvitásban programjairól itt olvashatsz részletesebben.
