Ez alkalomból szeptember 20-án hálaadó istentiszteletet tartottak, melyen Csaholczi László helyi lelkipásztor igeszolgálata után Makovecz Imre Kossuth díjas építész mondott beszédet, majd Bús Balázs, polgármester köszöntötte az egybegyűlteket. Utóbbi méltatva Kós Károlyt, elmondta: “építészete ízig-vérig érzelmekre ható építészet. Azért tudott szinte mindenkiből érzelmi reakciót kiváltani, mert emberi léptékű és természetközeli.”
Maga a mester életében így vallott az építőművészetében megjelenő ihletettségről: “Élni kell ebben a népben, a lelkét kell ellopni, hogy bele tudjuk vinni mi is tudatos művészetünkbe azt, ami itt tudatlanul, ösztönszerűen magyar.”
Maga a mester életében így vallott az építőművészetében megjelenő ihletettségről: “Élni kell ebben a népben, a lelkét kell ellopni, hogy bele tudjuk vinni mi is tudatos művészetünkbe azt, ami itt tudatlanul, ösztönszerűen magyar.”
A megemlékezésen felcsendült Bartók Béla Duók szímű szerzeménye Kapás Géza és Pichner Teréz hegedűművészek előadásában, majd Vári Kovács Péter színművész Kós Károly írásaiból olvasott, Bodó Emese Kányádi Sándor Kós Károly arcképe alá című versét mondta el.
Az eseményen jelen volt Kós Károly unokája is, Kós Béla. A beszédeket és az ünnepi előadásokat követően megkoszorúzták a parókia falán Kós Károly domborművét.
Az eseményen jelen volt Kós Károly unokája is, Kós Béla. A beszédeket és az ünnepi előadásokat követően megkoszorúzták a parókia falán Kós Károly domborművét.
Kós Károly számos területen alkotott: az építészetben és irodalmon kívül, festő- és grafikusművész, művészettörténész, néprajztudós, folyóirat szerkesztő, gyakorlati politikus, országgyűlési képviselő is volt.
Erdély lelkének és társadalmi valóságának legjobb értője, a ,,három nemzet”, a magyar-román-szász együttélés kifejezője.
obuda.hu
