● Óbudai polgármesterként valójában milyen a viszonya a most befejeződött Sziget Fesztiválhoz? Egyáltalán miért jó ez a fesztivál Óbudának? Az ingyenes heti belépőjegyekkel lekenyerezett újságírók egyenesen világraszóló csodaként beszélnek róla, mások viszont inkább úgy vélik: bizonyos gazdasági érdekcsoportok egyfajta szabad rablása ez a rendezvény, amelyen talán nyomokban felfedezhető a kultúra, amivel rendszeresen le is fedezik magukat azok, akik évi rendszerességgel százmilliókat keresnek rajta.
– Nem kétséges, hogy Magyarország-nak és Óbudának is komoly hírnevet hoz ez a rendezvény. De az Óbudán élők legnagyobb része a Szigetet nem végigszórakozza, hanem elviseli. Így aztán egyáltalán nem mindegy, hogy a szervezők – akik valóban nem kevés pénzt keresnek ezzel a programsorozattal – az okozott károkat milyen gyorsan és minőségben állítják helyre, a vitathatatlan kellemetlenségekért pedig miképpen kárpótolják a helybélieket. És persze az is fontos szempont, hogy jól prosperáló kerületi cégként, miként tudnak hozzájárulni Óbuda fejlesztéséhez. Sajnos mindezek benormázása alapvetően fővárosi hatáskör, ezt Budapest vezetésének kellett volna már nagyon-nagyon régen felvetni, megbeszélni és letárgyalni, az itt élők érdekeit képviselve.
Nekünk idén annyit sikerült elérni, hogy a sziget északi részén lévő galériaerdő sétálóútjának közvilágítását elkészítik, ezenfelül padokat, szemeteseket vásárolnak a fesztivál szervezői. Ezen felül persze aprólékosan ellenőrizni fogjuk, hogy a zöldterületben a fesztivál alatt okozott károkat megfelelő színvonalon helyreállították-e.
Ez – első lépésként – végre egy olyan 40 millió forintos nagyságrendű rekreációs beruházás, amelyről elmondhatjuk, hogy valami konkrét kézzelfoghatót kapnak az óbudaiak, amiért elviselik a fesztivállal járó felfordulást.
A másik idei jelzésértékű intézkedésünk az volt, hogy a sziget bejáratát körbevevő kertvárosi utcákat lezártuk, oda csak a lakók és vendégeik hajthattak be, megkímélve őket attól a parkolási káosztól, amelyet a fesztiválra érkezők járművei okoztak évről évre. Ezenfelül az újjászervezett kerületi közterület-felügyelet végre keményen intézkedett minden szabályszegés és tilosban parkolás ügyében.
● Semmiképpen sem becsülném le ezeket. Viszont mindez nem ad választ arra a kérdésre, hogy mikor lehet végre alapvetően átformálni azt a torz viszonyrendszert, amely néhány befolyásos milliárdos, a főváros és a kerület között a Sziget ügyében az elmúlt évtizedben kialakult? Nemrégiben az Óbudával szemben lévő Újpest polgármestere Derce Tamás például egyenesen azt állította, hogy a Sziget- bizniszben érdekelt üzletemberek tulajdonképpen bármit megtehetnek és felső politikai kapcsolataik miatt senki nem mer velük szemben fellépni…
– Való igaz, a Sziget Fesztivál most már egyre inkább egy extraprofitot termelő üzleti vállalkozás, amelynek a viszonyrendszereit lassan ideje lenne újratárgyalni. Ennek lehetne a fóruma az a háromoldalú tárgyalás, amit a Sziget szervezői, a főváros és Óbuda illetékesei folytatnának. Nos, idén én egyelőre csak a szervezőkkel tudtam a fent említettekben – kétoldalúan – megállapodni. De itt lenne az ideje annak, hogy a főváros vezetői is beszálljanak, persze a „mi oldalunkon”, ebbe a tárgyalásba és egy arányosabb közteherviselés alakulhasson ki ebben az ügyben. Ez a fesztivál ugyanis lassan, de biztosan amortizálja a Hajógyári- szigetet, ami nagyon rossz tendencia. Ezt meg kell állítani. Ebből a szigetből egy, még a Margitszigetnél is szebbet lehetne létrehozni, de ehhez számos környezetvédelmi, területrendezési, rekreációs beruházásra van szükség, amelyeknek finanszírozásához hozzá kell járulnia azoknak is, akik itt százmilliókat keresnek egy-egy hét alatt.
● Sajnos nem ez a sziget egyetlen problémája: az „Álomsziget” fantázianevű, elég titokzatos befektetői kör kaszinókat szállodákat és szórakoztató centrumot hoz létre a Hajógyári-sziget déli részén. Éppen ott, ahol annak idején Széchenyi hajógyárat, kikötőket, a rendszerváltás után a progresszív és pozitívan álmodni merő civilek pedig parkokat, kulturális intézményeket, hajós központot vizionáltak. Kíváncsi lennék szegény Széchenyi arckifejezésére, ha megtudná, hogy a legendás Óbudai hajógyár helyén most drogos diszkók, a jövőben pedig játékbarlangok működnek majd…
– Sajnos azt hiszem, sokkal jobb, hogy szegény Széchenyi Istvánnak nincsen módja ma végigsétálni a városon, mert furcsa érzés kerítené hatalmába akkor is, ha meglátná az Aréna Plazát, az egykori Lóversenypályát. Ahol egy szörnyű lelátó maradt mementóul, és arról is ezt az építészetileg förtelmes plázát lehet bámulni…
Egyébként a Hajógyári-sziget déli részének értékesítésével Óbuda a kezdetektől nem értett egyet, ráadásul törvénytelennek is tartotta azt. Ezt követően az állam – figyelmen kívül hagyva az Állami Számvevőszék súlyos aggályait is – eladta a területet, majd Óbuda változtatási tilalmat rendelt el, hogy legalább egy környezetkímélőbb és kisebb beépítettséget lehetővé tevő rendezési tervvel befolyásolni tudjuk ennek a szép és jobb sorsra érdemes szigetrésznek a jövőjét. Népszavazást is kiírtak az ügyben…
● Ahol Óbuda vezetői, élükön a korábbi építési osztályvezető, jelenleg alpolgármesterrel nem a nemek, hanem az igenek melletti voksolásra biztatták az embereket. Ezzel szerintem tökéletes szolgálatot téve a beruházóknak…
– Én is az igenek mellett agitáltam, ugyanis, ez volt az egyetlen lehetőség arra, hogy ne a beruházó eredeti megalomán elképzelései, hanem a mi „szelídebb” verziónk léphessen életbe, mint építési szabályzat. Paradox módon itt a nem volt az igen. Csak így tudtunk a korlátozásoknak érvényt szerezni, majd egy konszolidáltabb beruházói magatartást kiharcolni és azt megállapodásban rögzíteni.
● Önt nyugodt, szelíd, kompromisszumkereső és végletekig megértő embernek tartják. Van önben elég keménység és elszántság ahhoz, hogy hatékonyan tudja képviselni az óbudaiakat nemzetközi a befektetői körökkel szemben? Az ön elődje, Tarlós István is úgy kezdte, hogy szembeszállt a Sziget Fesztiválban érdekelt üzleti körök lobbijával, aztán eltelt néhány év és a milliárdos tulajdonosnak, Gerendai Károlynak az esküvői tanújaként bukkant fel. Ráadásul fővárosi Fidesz-frakcióvezetőként azóta nem is túl aktív a sziget által okozott problémáinak napirenden tartásában…
– A pontosítás kedvéért: tudtommal Tarlós István nem esküvői tanúja volt Gerendai Károlynak, hanem – polgármesterként – ő adta össze a menyasszonyával, akivel itt nálunk, a kerületben tartották az esküvőjüket. De ami a kérdését illeti: hiszem és vallom, hogy mindaddig amíg remény van bármifajta kompromisszumra, azt kötelességünk keresni. Amikor ennek már semmi esélye, akkor lehet és kell is befeszülni. Jó példa erre a Margit kórház esete és sajnos úgy érzem, ide fogunk eljutni az Óbudán áthaladó teherautó-forgalommal kapcsolatban is.
● Éppen ez lett volna a következő kérdésem: ebben az egész kamionforgalommal kapcsolatos vitában miért az a kérdés, hogy a fuvarozók teherautóit hogyan lehet optimálisan eljuttatni egyik helyről a másikra. Miért nem az, hogy miként lehet az általuk okozott környezetpusztítástól megvédeni az embereket? Egyáltalán lehet bármifajta kompromisszum az egészség és a városi közúti teherfuvarozás között?
– A kérdés jelenleg az, hogy a Hungária körútról lekerülő és az északi M0-s hídon áthaladó forgalmat ráterhelhetjük-e a Szentendrei útra. Az én válaszom az, hogy semmiképpen sem. Ezzel ugyanis semmit sem tehermentesítenénk igazán, viszont újabb területre zúdítanánk elviselhetetlen teherautó-forgalmat. Nem csak az emberekre, de a római kori műemlékekre és a nemrégiben közpénzből felújított utakra is. Sajnos én azt látom, hogy a főváros szakmai döntés előkészítő cége, a Parking Kft. egyetlen választható verziót dolgozott ki a teherforgalom elvezetésére, ami viszont Óbudának olyan óriási károkat okozna, hogy az számomra teljességgel elfogadhatatlan. Ennek persze az az előzménye, hogy Észak-Buda közlekedésével a főváros közel két évtizede egyszerűen nem foglalkozik – és mostanra csúcsosodtak ki a problémák.
Ha pedig Demszky Gábor azt a hangzatos kijelentést teszi, hogy a fővárosból kitiltja a teherforgalmat, akkor abba értse bele Óbudát is.
Jó példa a városrészünk cinikus mellőzöttségére az is, hogy miközben a főváros méregdrágán meghosszabbítja néhány megállóval az 1-es villamos útvonalát Dél-Budán, lényegé-ben a „semmibe” vezetve az újonnan lefektetett síneket, mi nagyon régóta hiába kérjük, hogy vigyék tovább a Bécsi úton az Esztergom felé haladó vonat megállójáig a kötött pályás tömegközlekedést. Pedig ezzel több mint százezer ember közösségi közlekedését könnyítenék meg ebben a régióban.
● Az agglomerációba kiköltözöttek rendszeresen visszajárnak a városba és Óbudát ingyenes PR-parkolóként használva totális káoszt okoznak itt. Gondolom, ezt nem a fővárosnak kell megoldania. Ha jól tudom, önök vezethetnének be fizető parkolást…
– Be is fogunk, csak éppen a fővárosi önkormányzat hatásköre kijelölni a fizető zónákat – és remélem, ez még idén meg is fog történni. A kerületiek természetesen kedvezményeket fognak kapni, az agglomerációban élők számára pedig a város határában a tömegközlekedési csomópontokon valódi P+R parkolókat kell létrehozni.
● Miként lehet az éjszakai repülőgép-közlekedést korlátozni? Gondoljon csak bele: egy-egy alacsonyan landoló repülő több ezer ember éjszakáját teheti tönkre…
– Minden ide vonatkozó panaszt továbbítottunk az illetékes légügyi hatóságnak, ahol sajnos rendre azt állapítják meg, hogy nem történt légtérsértés. Ennek ellenére Óbuda több pontján zajméréseket kezdünk, és ha továbbra is az emberek éjszakai nyugalma iránt empátiamentes, elutasító reakciókat kapunk, belekezdünk egy birtokháborítási perbe. Amelyben talán választ kaphatunk arra is, miért vannak enyhén szólva is önkényesen és irracionálisan kialakítva Budán a légifolyosók…
● A Rózsadomb felől Óbudára terelték a légiforgalmat? Vagyis az „ottaniak” nyugalma fontosabb az „itteniekénél”?
– Tény az, hogy az ottaniakat elég markánsan elkerüli, az ittenieket pedig egyre jobban zavarja a légi közlekedés.
A másik probléma – ami egyúttal szerintem kész abszurditás -, hogy az esetlegesen és nagyritkán kirótt légtérhasználati bírságokat a repülőtér kapja zajvédelmi feladatok finanszírozására. Mi azt szeretnénk – sőt ragaszkodunk hozzá -, hogy ezeket az összegeket azok a kerületek kapják, amelyek területe felett a zajsértés történik.
● Nagyon érdekes véleményt fogalmazott meg önről valaki: legnagyobb hibájának azt tartja, hogy még mindig az előző óbudai polgármester, Tarlós István tanítványának tekinti magát, holott ön Tarlósnál – fiatal kora ellenére – sokkal képzettebb, profibb, szélesebb látókörű várospolitikus… ráadásul úgy tartják: ön az egyik olyan, a Fidesztől másként gondolkodók szemében is elismert várospolitikus, akiből a jövőben még bármi is lehet…
– Tarlós Istvánnal 1998 óta dolgoztam együtt és valóban nagyon sokat tanultam tőle, mert egy igazi vérprofi várospolitikus és a hivatalt szakmailag kitűnően irányító vezető. Most is nagyon jó a munkakapcsolatunk, és nagyon sajnálom, hogy nem ő ma Budapest főpolgármestere. Ha ő lenne, sokkal jobb lenne ma Óbuda helyzete is és sokkal harmonikusabb, empatikusabb lenne Óbuda és a főváros kapcsolata. Remélem rövidesen ez a lehetőség is valóra válik.
Ettől függetlenül én nem Tarlós Istvánhoz mérem magam. Egyébként pedig nincsenek nagyzoló politikai ambícióim: egyszerűen csak szeretek várospolitikus lenni és az emberekért tenni. Ha ehhez további bizalmat kapok majd, az boldoggá tesz. Ha pedig eredeti szakmámban, a szociálpolitikában bárhol bármiben segíthetek, biztosan megteszem.
● Mintha a laza öltözködésével és közvetlen, szelíd, viselkedésével tudatosan is tenne annak érdekében, hogy ne mosódjon össze a mára sajnos rendkívül pöffeszkedővé vált hazai politikai elit tipikus tagjaival…
– Egyszerűen csak nem akarok műmájer lenni. Szeretek ezekben a cuccokban járni…
Bóday Pál
