Október 17-én az óbudai Kulturális Központban 16 és 19 órakor is színpadra lép. Délután a gyerekeknek, este a felnőtteknek ad koncertet.
Névjegy:
Huzella Péter
Született: 1949. 09. 27., Budapest
Életpálya: építészként szerzett diplomát, de végül a zene mellett kötelezte el magát. 20 évig volt tagja a Kaláka együttesnek, 13 nagylemez fémjelzi ezt a korszakot és egy rangos kitüntetés, a Kossuth-díj, amit az együttes tagjaként kapott. 1995 óta önálló műsorokat készít felnőtteknek, gyerekeknek. Nagy sikerű tévé műsora a Zenegér 200 adást ért meg. írt filmzenét, megzenésített verseket, több színházban dolgozik.
Bár a szomszédos kerületben született, közel 35 éve él Óbudán. Szeret itt lakni, vonzza a víz. A kedvenc sétáló, kocogó helye az északi összekötő híd környéke, bár nyaranta egyre zajosabb. Míg volt kutyája, vele is mindig ide járt, meg a beépítetlen területekre a Mocsárosba, ami a maga háborítatlanságával igazi kalandterep. Otthon érzi magát a Hajógyári-szigeten, a Kerék vendéglő teraszán, és az óbudai Kulturális Központ színpadán, mely sok sikeres koncertjének volt már tanúja.
– Mire készüljenek a koncertlátogatók?
– A gyerekeknek szánt meglepetésem nekem, s gondolom sokaknak még, egyszerre lesz öröm és szívfájdalom. 1988-ban Rigó Béla költővel írtam egy gyermek musicalt. A címe Tündériskola. Harry Potter óta tudjuk, hogy van varázslóiskola, sőt, jóval előtte Békés Pál is írt a témában hasonló könyvet, hiszen az alapötlet régebben is megmozgatta már a költők-írók fantáziáját.
A mi musicalünk kreativitásra serkenti a gyerekeket, mivel a dalokat összekötő sztorit a saját életükből kell meríteniük. Itt kötelező adaptálni! Mi csak a versekre írt dalokat szolgáltatjuk nekik, mint Tündér énekóra, Tündér tornaóra, Vurstli, Tündér álom, Tündér szerelem, sőt egy vasorrú bába is szerepel benne, akiről kiderül, hogy a gyermeke tündérként születik.
Ezek 1988-as felvételek, amit most digitalizáltunk, és szeretném kiadni, ami még kérdéses, de koncertet már biztosan csinálok belőle, ahol megtanítom a gyerekeknek a dalokat, és hangfelvételen is hallhatják, ahol Manó tanár urat Gregor József énekli, a boszorkányt pedig a nemrégiben elhunyt Kishonti Ildikó. Ezért olyan szomorú nekem az anyag, hogy könnyek nélkül nem tudom meghallgatni, mert fáj, hogy két ilyen nagyszerű művész már nem lehet velünk. Elli tanító nénit Kováts Kriszta énekli és van egy gyermekkórus is benne. én csupán egy ütemet, négy hangot énekelek, hogy elmondhassam, hogy együtt énekeltem Gregor Józseffel. Ezt a Tündériskolát szánom a gyerekeknek. Egy-egy részletét megpróbáljuk majd közösen megeleveníteni. Ez színházban is nagy munka, de én bízom a spontaneitásban és a gyerekek ösztönös tehetségében, hogy amikor kapnak egy jó ötletet, akkor megmozdulnak. Most is igazi interaktív koncertet tervezek, bár ezúttal még a szokásosnál is több meglepetéssel számomra is.
– Mire számíthatnak a felnőttek?
– Ott nem lesznek ilyen izgalmak, csak a sima lámpaláz. A magyar költészet klasszikusainak általam játszott legszebb verseit szedem csokorba ezen az estén, és persze kortárs műveket is. én ide sorolom Weöres Sándort is, mivel ismertem őt. Kányádi Sándor, Váradi Szabolcs, Rigó Béla, Nagy Gáspár és mindenek előtt Zalán Tibor művek képviselik még a kortárs kategóriát. Zalán Tibor lesz a díszvendégem ezen a záró estén, aki szintén kerületi lakos, és hosszú ideje alkotótársam is. A mi kettősünk remekül működik, csak az a baj, hogy öregszünk, és Horváth Elemérrel szólva egyre „ritkábban jön a számra a dal, elhervadtak a pipacsok”. A mi korunkban már jobban meggondolja az ember, hogy mikor penget.
– Min múlik, hogy gyermek vagy felnőtt dal lesz egy ötletből?
– Minden dalról utólag derül ki csak, hogy melyik korosztálynak szól, és az elkészült műveknek is komoly feltételrendszernek kell megfelelniük, hogy a közönség elé álljak velük. Beszéltem a most hatvanéves zenész kollégákkal, – szerénytelenül „sexy sixtys”-nek nevezzük magunkat – és sokan vannak azon a véleményen, hogy minek új dalokat írni? A közönség a régi dalainkat kívánja, amiből több koncertre való is van. Mi már csak a retró vagyunk, az újdonságot a tízen,- huszonévesek várják, s azt is a kortársaiktól.
– A felnőtt, vagy a gyermek előadások kívánnak nagyobb felkészülést?
– A gyerekek a „leghálátlanabb” közönség. Ők sosem tapsolnak udvariasságból, amíg én jó vagyok, addig ők is jók hozzám, de abban a pillanatban, ahogy gyengül az előadói koncentráció, elfordulnak és szétverik a házat. Előttük mindig tökéleteset kell nyújtani, és úgy kell fenntartani a figyelmüket, hogy azt észre se vegyék.
– Kerek évfordulókon elmaradhatatlan az összegzés. Milyen leltárt készített?
– Sokkal többet kellett volna dolgozni, akár úgymond az íróasztalnak is. Az utóbbi években nagyon kevés dalt írtam, és hagytam, hogy a közhangulat rányomja a bélyegét az én alkotói aktivitásomra is. David Crosby, – a Crosby, Stills, Nash and Young’s-ból – volt hasonló véleményen, csak őt más dolgok tartották távol a munkától.
Én is bánom, de az idő elmúlt, ezt már nem lehet bepótolni, csak szépíteni. Most ezen fáradozom, amíg az erőmből telik. Feladom a magányos farkas státuszt is. Szimpatikus zenészkollégákat találtam, akikkel máris barátságba hajló a kapcsolatom. Most csináltam lemezt Lázár Zsigmond hegedűművésszel, aki egyben zongorista és zeneszerző is, és Huszár Mihállyal, aki Angello Brandoardit is kísérte. Ő bőgős, basszusgitáros és harmonikás, és elképesztő alázattal zenél. A nagy ünnepségek után talán velük kezdek majd új életet.
Vincze Mara
