A régi magyar folyami hajók között jegyzik többek között a bödönhajókat, vagy éppen a dereglyéket. Ön miért éppen a bőgőshajót választotta?
Minden népnek megvan a maga hajótípusa, amelyre roppant büszkék. Nem véletlenül, hiszen dicsőséget, hírnevet és megannyi gazdagságot köszönhetnek ezeknek a hajóknak. Így például a velencei gondolák, a kínai dzsunkák, a németalföldi Hanza koggenek, a norvég viking hajók, az ipari forradalom idején épített szűk angol csatornák narrowboat-jai, és a portói borszállító bárkák is azt igazolják, hogy milyen kedves, szemet gyönyörködtető eszközei egy-egy kultúrának ezek az egykor volt szállítók. Sajnos kevesen tudják, hogy hazánknak is van egy, az újkori gazdaságtörténetünket és – Jókai Mór aranyembere, valamint az abból készült film révén – irodalomtörténetünket is meghatározó, de méltatlanul elfeledett ősi hajótípusa. Két évet szántam rá, hogy barátaimmal a legszebb magyar hajó történetét felkutassam, és rekonstruáljuk a bőgőshajót.
Miről kapta a hajótípus ezt a különös nevet?
A bőgőshajót elsősorban gabona és más mezőgazdasági termények szállítására használtak. Nevét a hajó orrán található rendkívül impozáns, nagybőgő alakú díszítésről kapta. Ezt a gyönyörű, méltóságteljes folyami áruszállítót nevezték még tetejes, vagy búzás hajónak, és burcsellának is. A bőgőshajók a XVII-XVIII. században élték fénykorukat a Dunán, de még egy évszázada is tucatszám építettek ilyeneket. Az utolsó gabonás hajót – kutatásaim szerint- néhány évtizede Szegeden, társadalmi munkában zúzatta szét a helyi pártbizottság. Emlékezetes, hogy Jókai romantikus regényében Tímár Mihály bőgőshajóval szállította a búzát Regensburgtól Dobrudzsáig. Az 1962-ben készült filmben viszont nem sikerült eredeti bőgőshajót építtetnie a stábnak. Helyette egy vasuszályt deszkáztak be, amire egy faházat helyeztek.
Talált támogatókat ahhoz, hogy az álmát valóra váltsa?
Több település önkormányzata is felvállalta a bőgőshajót, így egyre közelebb kerülhet az a pillanat, amikor az álmom most már tényleg testet ölthet. Komárom polgármestere, Zatykó János és a stábja mindent megtesznek azért, hogy városukban épülhessen fel a gabonaszállító. Amit azután vízre is teszünk. Ezen kívül idén tavasszal a Monostori erődben lévő Dunai hajózási Múzeumban egy életnagyságú makettet is építünk majd. Itt a gyerekek kipróbálhatják, hogy milyen volt a hajósgazdák élete régen. Pallón egyensúlyozhatnak, a vállukon búzászsákkal. A különbség csupán annyi lesz, hogy 90 kilós helyett 9 kilós zsákokat cipelhetnek fel majd a hajóra. A múzeumban azt is bemutatnánk, miként dolgoztak hajdanán a komáromi hajóácsok. Műhelyt rendezünk be, ahol viaszbábuk segítségével ábrázolunk egy-egy jelenetet.
Miért tartja fontosnak a bőgőshajó-programot Komárom?
Ennek a jellegzetesen magyar hajótípusnak a története szinte összeforr az újkori Komárom fejlődésével. Az Észak-Olaszországból és a Duna menti német városokból ide települt hajóácsok technikáját elsajátító kitűnő komáromi hajóácsok szinte az elsők, akik annakidején bőgőshajót építettek. Később pedig – de ezt már a Jókai regényekből tudjuk – innen származnak a legtöbb, akár több tucat bőgőshajóval rendelkező hajósgazdák is. Akik jelentős szerepet vállaltak a polgárosodó Komárom, Győr, Szeged, Szolnok, valamint a többi Duna és Tisza menti kereskedő, és polgárváros anyagi emelkedésében.
Úgy hallani, hogy a fővárosban is kedvező fogadtatásra lelt az ötletével.
Óbuda polgármestere, Bús Balázs szintén támogatja a gondolatot. Terveink szerint Komárom és Óbuda között szállít majd utasokat a Dunán e régi magyar folyami hajó. A végső célom az, hogy a bőgőshajó újra a nemzet szimbóluma legyen, és a többi hungarikumhoz hasonlóan a világörökség védelme alá kerülhessen.
(A témáról a bogoshajo.blog.hu oldalon részletesebben is olvashatnak).
