Bár a koncertekre eleve olyanok vesznek jegyet, akik kedvelik az adott zenekart, mindig akadnak kevésbé fanatikusok is a közönség soraiban. Nos, ezen az estén ők is hamar felvették a fordulatot, mert a Republic profizmusa rájuk is lefegyverzően hatott. A banda a ház színpadához méretezett fényekkel, hangerővel szólaltatta meg a nagy kedvenceket és a friss dalokat. A közönség az egész koncert alatt azt érezhette, hogy minden hanggal, minden mozdulattal a publikum kegyét keresik, s tették ezt olyan magától értetődő természetességgel, ami csak az igazán nagyok sajátja. Így nem csoda, ha a látogatók és a zenekar tagjainak arcán egyformán az tükröződött, hogy örömükre szolgál minden pillanat. A lírai dalokból sütött az érzelem, a rockosabb nóták ontották az energiát, s mindezt egy patikus precizitásával adagolták.
A közönség mindazt megkapta, amit egy nagyléptékű stadionban kaphatott volna, sőt annál többet is, hiszen ezek a kisebb intimebb terek mindig közelebb hozzák a nézőkhöz az előadót.
Bonuszként pedig a fiúk tapintható közelségben kávéztak a koncert előtt és után, s a bátrabbak szóba is elegyedhettek velük.
A taps és a ráadás nóták egyértelműen jelezték, Óbuda szívesen látta és visszavárja a Republicot.
