A kommunizmus eszméje a világon 100 millió, Magyarországon közel 500 ezer halálos áldozatot követelt. Százezrek kerültek szovjet fogságba és hurcoltattak „málenkij robotra”, ezreket internáltak. A meghurcoltak közül sokan soha nem térhettek haza, a túlélők többsége pedig ma is hallgat.
Bús Balázs polgármester, országgyűlési képviselő beszédében arra emlékeztetett:
„Alig múlt húsz éve, hogy a kimondott szavakért, nyílt állásfoglalásért gumibotozás és előállítás járt, máris a jog ereje védi az egykori elkövetőket és az őket irányító vezetőket. A terror rendszerét működtető ezrek biztonságban érezhetik magukat, hisz a diktatúrában elkövetett bűnökért nem várható elmarasztalás. A lelkiismeret azonban mindennél igazságosabb bíró. Ha máskor nem, a halálos ágyán mindenkit számvetésre késztet.”
A polgármester párhuzamot vont az egykori diktatúra működtetői és a jelen változásait zsigeri ellenszenvvel kísérők között.
„Azok emelik fel hangjukat most a sajtószabadság védelmében, akik egykor a szovjet internacionalizmus és kollektivizmus lelkes propagandistáiként tettek hitet az eszme mellett. A helyzet irracionalitását pontosan festi le a Népszava tiltakozó lapszáma, mely a munkásmozgalom polgári, egyebek mellett a sajtószabadság értéket is tagadó jelképével, a kalapácsos emberrel követelte a sajtó szabadságát. A sarlóhoz és kalapácshoz gyengéd érzelmi szálakkal kötődő európai baloldal pont annyira megértő és toleráns a kommunizmussal, mennyire kérlelhetetlen a fasizmussal szemben. Ez a kettős mérce ad alkalmat számukra, hogy az antiszemitizmussal és fasizmussal folytatott anakronisztikus harcuk elfedje a kommunizmus bűneit, s azok súlyát.”
A bűnök számontartása, az áldozatokra való emlékezés azonban kötelesség. A Boldog Özséb plébániánál a kommunizmus áldozataiért gyúltak ki a mécsesek és hangzott a Szózat, a lelki üdvükért tartották a szentmisét.
