Harrer Pál, Óbuda első polgármesterének életútjából idézünk fel epizódokat halálának évfordulóján. Így is fejet hajtva elhivatottsága előtt és megköszönve erőfeszítéseit a három város Budapestté egyesítésének ügyéért.
„A 3 város fekvése tette szükségessé a törvényes egyesítést. Közbeszéd tárgyát képezte annak idején, hogy az 1948/49-es magyar kormány szándékában volt a három város törvényes úton való egyesítése, azonban nem jutott hozzá, fontosabb ügyek és az idő rövidsége miatt.”
Írja Harrer Pál városegyesítéssel kapcsolatos feljegyzéseiben. Óbuda első polgármestere Pest, Buda és Óbuda 1873-as Budapestté egyesítésének ‒ amelynek 150. évfordulóját ünnepeljük idén ‒ lelkes támogatója és előmozdítója volt.
Harrer Pál egy szőlőművelésből élő sváb család gyermekeként született Óbudán. Mivel egy veleszületett fejlődési rendellenességgel élt, az egyik kezét nem tudta tökéletesen használni, és nem folytathatta édesapja hivatását, így a tanulás jelentette számára a jövőt.
Az egyszerű körülménye között élő, de igen dolgos Harrer szülők megteremtették gyermekük iskoláztatásának a feltételeit. A család igyekezete nem volt hiába való, hiszen Pál elhivatottságának és tehetségének köszönhetően 19 évesen először írnokként, majd egy év múltán már jegyzőként dolgozott a korabeli közigazgatásban.
Az 1872-as és 1873-as esztendőkben pedig Óbudát már első polgármestereként szolgálta. Harrer Pál támogatásával létrejött egyesítés nyomán Óbuda önálló városból a főváros harmadik kerületévé alakult, és ezután ő mint a kerület elöljáróságának vezetője képviselte az itt élők érdekeit 1886-ban történt nyugdíjba vonulásáig.
Harrer Pál szinte egész életét szülőföldjén töltötte, Óbudáért és a kerületi lakosokért dolgozott, életpályája elismeréseképpen királyi kitüntetést kapott. Szolgálata idején vált Óbuda földművelő, szőlőtermelő mezővárosból modernizálódó, iparosodó fővárosi kerületté.
(A harmadik kerületben Harrer Pál szellemi örökségét és nevét többek között utca, általános iskola, szobor és idősklub őrzi.)
